dékainak, és elárulá nekik, hogy a királytól azon parancsot kapta, hogy halálát túl ne élesse velük.
Orömben uszva tért Heródes Jeruzsálembe vissza. Mariamnához sietett, hogy köszöntse, és hogy sikereit és uti éleményeit elbeszélje neki. De ez nem vett részt örömében és nem hallgatott hizelkedéseire. A mint üdvözlé, mély sohaj szakadt fel kebléből, és az elbeszélés alatt szomoru lehangoltság fogta el. Valamint egy viszonzó mosoly képes a szerelmet a leglángolóbbá fokozni, szintugy képes a hidegségnek csak látszata is a szerelem hevét a legemésztőbb dühre változtatni át. Igy Heródesben is gyorsan váltakoztak az érzemények, és lángoló boszuvágy tölté el a szivet, mely imént még szerelmi gyönyörben áradozott. Harag és szerelem küzdöttek bensejében; határozatlanul és heves izgatottságban hagyá el a háládatlant, hogy a boszu módja és kivitele felett töprenkedjék.
Most végre megérkezett anyja és boszuvágy ó nővére számára a rég várt alkalom, hogy a király gyülöletét Mariamne ellen a legnagyobb fokra ingerelhessék. A rágalom egész szövedékét vetették ki, még pedig oly ügyesen, hogy a siker el nem maradhatott. Nem is tartott sokáig és ütött az elhatározó óra. Valamely nap a király dél idején termében ült, és szerelme által gyötörve, nejét kivánta látni. Mariamne meg-
