téneti essayt bocsátott közre »A zsidó nőkről és helyzetükről a különböző korokban.« E nemes és lendületes nyelven irt kitünő dolgozat ujabb bizonyitékát nyujtja a szerzőnő nagy olvasottságának és ama körülménynek, hogy az irodalom minden kiválóbb jelenségeivel ismerős.
Rothschild Constance, most mrs. Flowers Cyrillné és nővére Anna, ki a honorable Yorke Eliot neje, azzal a hűséggel csüggnek vallásukon, mely a Rothschild családot régtől fogva kitünteti.
Több zsidó tárgyu dolgozat szerzőnője Rothschild Luiza is, Rothschild Károly neje, Majna melletti Frankfurtban, kinek a német császár 1876. január havában a Luiza-érdem- rendet adományozá. Huszadik évében elhalt leánya Rothschild Cle'mentine » Levelek egy keresztény barátnőhőz a zsidó hit alapeszméi felől« czimű gyüjteményt hagyott hátra, melyből életében csak két levél jelent meg. 1865-ben történt halála után családja — bár nem a nyilvánosság elé szánva — sajtó alá adta az egész gyüjteményt. E levelek — szám szerint kilencz — az egyedül üdvözitő hitről, a kiengesztelésről, a messiástanról, Izrael kiválasz- tatásáról és a zsidóság iránti szeretetről szólnak, és kezdettől végig mélységes kedélyről és a legtisztább vallásosságról tanuskodnak. E szép léleknek tanitója, a volt frankfurti rabbinus Stein Lipót, szeretetteljes emléket állitott költeményeiben, anyja pedig a Clementine-leánykór- házat alapitotta emlékére, Majna melletti Frankfurtban, melyben szenvedő leányok felekezeti különbség nélkül ápoltatnak, és gyógyittatnak, és mely 1875. november havában nyittatott meg. Rothschild Adelheid már előbbem- littetett; Rothschild Emmáról, ki mint művésznő ismeretes, és a hasonlithatatlan Rothschild Bettyről később lesz szó.
FRANCZIA ÍRÓNŐK.
Aránylag csekély számban találunk zsidó irónőket abban az országban, hol a zsidók legelőbb részesültek a szabadság és az egyenjogusitás jótéteményében: Francziaországban.
Egy a maga idejében sokat olvasott, de ma már csaknem teljesen elfeledt irónő
Foa Rebekka Eugenia.
1795-ben született Bordeauxban, és egy közbecsülésben álló kereskedő leánya volt, Rod- riguez lienriquez Izsáké, ki az I. Napoleon által egybehivott párizsi synedrinben Furtado Ábrahámmal együtt kiváló állást foprlalt el. Eugenia anyja Eszter, ama gazdag és nemeslelkü Gradis Dávid leánya Bordeauxból, kinek csak öt szavazata hiányzott, hogy az első franczia nemzetgyülésbe képviselőnek valasztassék, igen művelt és jellemes nőnek, a zsidónők valódi mintaképének tartatott. Rodriguez Hippolyte iró, a »Les trois fillér, de la bible« czimű, nem minden szellem nélkül irt könyv szerzője, fivére volt; és egyik nővére a zeneszerző Halévynek, a »Zsi- dónő« szerzőjének volt neje.
Eugenia, ki bizonyos Foa J. nevü urhoz ment nőül, és egész holtáig Párizsban lakott, rendkivül szapora irónő volt, egy második George Sand. 1831-től fogva, mikor egy két kötetes regénynyel »Philippe«-el lépett a nyilvánosság elé, nem mult el év, hogy ne jelent volna meg egy, vagy több munka tőle; regények, novellák és elbeszélések, melyek önállólag és különféle lapokban, saját neve alatt, vagy Fitz Clarintz Mária, de Fontanes Edmund és más álnevek alatt jelentek meg. Több munkája zsidó tárgyakkal foglalkozik, igy »Rahel«, »A. goél«, »Kiddusin« és »A zsidónő (La Juive). Az utóbbi 1835-ben megjelent két kötetes regényben Do- namine, a szerelmi hősnő anyja, minden gondolatait és érzelmeit magvas bibliai idézetekkel fejezi ki; és valóban bámulatraméltó, miként tudja neki Eugenia Salamon mondásait szájába adni és mindenkor helyesen alkalmazni. Később inkább a történeti elbeszélésekre forditá figyel-
'ÍV
mét, melyeket tetszetős modorban dolgozott ki az ifjuság számára. Hagyatékában nem kevesebb mint ötvenöt kinyomatlan, nagyobbrészt befejezetlen novella és elbeszélés találtatott; és kéz- irati hagyatéka 2650 frankért adatott el.
Foa Eugenia elhagyá apái hitét, és nem igen erényes életmódot folytatott ; ugy hogy anyja, ki tekintélyes vagyont hagyott hátra, majdnem kitagadta őt. 1852-ben halt meg Párisban.
Huszonöt évvel előbb mint Foa Eugenia, tett gyönge irodalmi kisérletet Cerfbeer Julia, Mendelssohn Mózes azon nemesérzelmü barátjának leánya, ki Frankhonban első igyekezett a zsidók ellen mélyen meggyökerezett előitéleteket szóval és tettel leküzdeni. Azon ára- dozással telt beszédet, melyet a párisi synedrin egy tagja, az agg olasz rabbinus Segre, Napoleon császár születésnapjakor 1806. augusztus 15-én Párisban tartott, forditotta le Julia olaszból franczia nyelvre.
Tiszteletreméltó helyet foglalnak el az irodalomban, különösen a zsidókéban
Bloch Julienne és Pauline,
Bloch Sámson szellemi képességekkel dúsan megáldott leányai Párizsban, kik egy sorozat elegáns francziasággal irt essayt bocsátottak közre az atyjuk által szerkesztett »Univers Is- raelite«-ben.
Bloch Julienne már kora ifjuságában szép ismeretekkel birva, a tanügyi szaknak szentelte magát. Alig tizenhat éves korában fényes képesitő bizonyitványt kapott mint tanitónő, és két évig vezeté az izraelita községi leányiskolát Lyonban. Julienne mély vallásos érzülettel birt és büszke volt zsidónő létére. Midőn de Mire- court Eugéne, a *Kortársak«, egy azon korbeli nagyságok életrajzait tartalmazó gyüjtemény szerzője, Meyerbeer és Rachel életrajzaiba néhány zsidóellenes eszmét is becsusztatott, Julienne lépett fel hitsorsosai szószólájául és a párisi »Figaro«-ban levelet intézett Mirecourt- hoz, mely a maga idejében feltünést keltett és melyből közöljük a következő jellemző részletet: » Tudja ön, uram, hogy mi a zsidónő? Ez az a szelid, jótéteményeket osztogató, erényes asszony, kit a királyi dalnok megénekelt; az a nyájas, szent, vigasztaló hölgy, ki kinyujtja karját a szükölködő felé, és kinyitja kezét a szerencsétlen előtt; ez ama jámbor, magát Istenének megadó asszony, ki Mózes parancsára örömmel fosztja meg magát minden aranyától és ékszereitől, hogy a Leghatalmasabb szentségét ékesitse föl vele; ez amaz isteni prófétanő Debora, a zsidó Jeanne d'Arc, ki nemes tüzre gyujtja fivéreit, és harczba és győzelemre vezeti őket;
