az átvonuló csapatok élelmezését, és azzal egyidejüleg még a betegek és sebesültek ápolásával is foglalkozott. Ezen kiváló honleányi működéseért a német császár és más fejedelmek által érdemjelekkel tüntettetett ki. Auguszta császárné személyesen nyujtott át neki egy arra vonatkozó felirással ellátott arany melltűt, közérdekü működése elismeréseül, és később egy sajátkezüleg irt köszönőlevéllel is megtisztelé. Sokoldalu gyakorlati tevékenysége mellett Morgenstern Lina asozony nem szünt meg az irodalom terén is működni; ő nemcsak szép tehetségü irónő, hanem szorgalmas is. A már megnevezett munkákon kivül, melyek közül a »Pa- radies der Kindheit« már négy kiadást ért, megjelent tőle : » Lengyelhon vallásos nemzeti dalaimnak német forditása (Berlin 1862) és »Glaube, Andacht und Pflicht« (Hit, áhitat és kötelesség) czim alatt egy az izraelita ifjuság házi ájtatos- kodására szánt, J. H. Ritterrel együttesen kidolgozott, tartalomra és formára nézve kitünő imakönyvet adott ki (Berlin 1863). Galilei születésnapjának háromszázadik évfordulójára irta »Das Leben Galileo Gelilei's« (Berlin 1864) czimü könyvét. Ezt megelőzé egy rege : »Das Bienen- káthchen« (Berlin 1863), melyben — mint minden ifjusági iratában — oly hangokat penget, melyek minden gyermekszivben viszhangra találnak. Majd egy eredeti novellát adott ki »Blüthenleben« :czim alatt (Lipcse 186q), elbeszéléseket »Aus dem Volksleben« (Lipcse) czimmel és »Die kleinen Menschen« czimü ifjusági iratokat (Berlin 1865); megjelentek még: »Die Plau- derstunden« (Lipcse 1874), továbbá »Die Berliner Volksküchen« (Berlin 1868) és »Praktische Stu- dien über Hauswirthschaft« (Gyakorlati tanulmányok a háztartás felől) (Lipcse 1874). Azon felolvasások közül is, melyeket minden évben őszszel a népkonyha-egyletben szokott tartani, sok megjelent nyomtatásban. Egyike e felolvasásoknak : »Mit tehetnek az egyesült háziasz- szonyok az élelmiszerek önkényes megdrágitása ellen ?« volt kezdeményezője a háziasszony-egyesületek alakitásának. Felszólittatván ily egyesület létesitésére, a körülmények által kényszerit- tetett annak élére is állani. A háziasszony-egyesületek működése eléggé ismeretes ; ezek adának a többi közt a » Deutsche Kaufmanns-Zeitung« alapitására alkalmat, mely azt tüzte ki magának feladatul,hogy a háziasszonyokat közönyükből felserkentse és őket a női mozgalmak számára megnyerje; mely utóbbiaknak czélja a nők számára magasabb, hivatásuknak megfelelő nőnevelés- és szélesebb körü munkatérnek szerzése, s a nők erkölcsi befolyása által a családi élet fentartása. Morgenstern Lina asszony, mint az átalános német nőegylet igazgatósági tagja, leánya által támogatva, tapintattal és ügyesen szerkeszti a széles körben elterjedt » Deutsche Hausfrauen-Zeitung«-ot is.
Nemének jobb társadalmi és jogi állapota kiküzdésében egyik buzgó harczos a komoly, tudományos buzgalomtól áthatott
Goldschmidt Henriette
asszony, dr. Goldschmidt A. M. rabbinus neje Lipcsében.
A fejlődési folyamatot, melyen e nagymi- veltségü nő szülőhelyétől, Kratoschintól, égy kis, porosz-lengyel városkától kezdve egész Lipcséig, a zsidó elemi iskolától — az egyetlen általa látogatott intézettől — fogva egész az általa vezetett tudományos tanfolyamokig, ifjukori eszményeitől, melyek hitsorsosainak egyenjogusitására szorítkoztak, a nőemanczipátió és a női jogok képviseléseig — átment, bármily érdekes és tanulságos is, nem irhatjuk le itten részletesen.
Lelkesült odaadással szegődött az Otto- Peters Luiza asszony és néhány más nemes gon- dolkozásu nő által 1864-ben alapitott átalános német nőegylethez, mely »a munkát, az egész modern társadalom alapját, a női nem kötelességének és tisztességének mondja ki, és arra igyekszik, hogy a női munkaerőnek utjában álló minden akadályt elháritson.« Hogy maguknak a nőknek érdeklődését és részvétét felkeltse, és őket működésre, gondolkodásra buzditsa, a gyorsan fejlődő egylet Németország különböző városaiban »nőgyüléseket« rendez, melyekben Goldschmidt Henriette asszony, mint igazgatósági tag, Schmidt Auguszta k. a. mellett a legkiválóbb és legkedveltebb szónoknő.
Különös érdemet szerzett magának a női nem nevelése és kiképzése körül az 1871-ik évben Lipcsében létesitett család- és népnevelő egylet alapitása által. E nőkből és férfiakból álló egylet azt tüzte ki magának feladatul, hogy nevelő- és tanintézeteket állitson, melyek a gyermekekkel iskoláztatásuk előtt és a nőkkel iskoláik bevégezte után foglalkozzanak. Hála az ala- pitónő erélyének, az egylet ma már négy népgyermekkertet és egy 140 tanitvány által látogatott gyermekkertésznő-iskolát, a női nem nevelése hivatásának előkészitésére, foglal magában, mely utóbbiban Goldschmidt asszony az igazgatónő is részesiti tanitványait a paedagogiai oktatásban; továbbá a lyceumok módjára berendezett tudományos tanfolyamokat, melyekben Goldschmidt asszony »a nők állásáról a régi kul- turnépeknél« szóló értekezésekkel vesz részt.
Nyilvános értekezéseiben ugy, mint gyakorlati működésében Goldschmidt Henriette asz- szony szakadatlanul egy czélt követ: a családi éiet megnumesitését. A gyermekkerttől kezdve akarja a női ifjuságot a tudományos tanulmányok szinvonalára emelni, hogy a hajadon oly nevelésben és oktatásban részesüljön, mely szint - oly távol a természetellenességtől, mint a hyper- kulturától, képesitse, hogy »mind a családi, mind a közeletben korunk és kulturai fejlődésünk kivánalmainak megfelelő társnő« lehessen. Ez alapeszme által vezérelve 1875 január havában a lipcsei tanácsnak egy a főpolgármester és a városi tanácsosok jelenlétében tartott nyilvános beszédben indokolt azon ajánlatot tevé, hogy állittassanak fel továbbképző iskoláik az összes lipcsei 14—16 éves hajadonok számára. Ezen, a lipcsei városi község által felállitott tanintézeteknek is a legodaadóbb módon szenteli a fáradhatatlanul buzgólkodó asszony idejét és erejét.
E sokoldalu gyakorlati tevékenység mellett is Goldschmidt Henriette asszony még mindig talál időt irodalmi foglalkozásra is. Több különböző értekezésen kivül, mint: »A nőkérdés egy kulturkérdés«, »A nő összeköttetésben a nép- és államélettel«, »A gyermekkertésznő-iskola helyzete a női ifjuság továbbképző oktatásának szervezetében«, melyeket részint a nőképző egyletben Lipcsében, részint Kasselben, Hannoverben és más helyeken tartott, irt különféle folyóiratokba is névtelenül; az »Unsere Zeitc (1870 ápr.) egy hosszabb értekezést közlött tőle »A nőkérdés a különféle kulturnépeknél« czim alatt, s a
