nála. »Mindenki számára, bármely nemzethez vagy bármely rendhez tartozott légyen is, volt mindig egy-egy nyájas szava és barátságos tekintete.«
A jótékonyság gyakorlásában Czeczilia hűségesen támogattatott férje, Eskeles Bernhard által, ki az állami és kereskedelmi élet szakadatlan és éber figyelemmel kisérése mellett eleven érzékkel és élénk érdeklődéssel birt, magasabb szellemi ügyek számára is. Éleslátása és helyes itéleti képessége kicsinyben ügy, mint nagyban mindenkor bevált; ha ő támogatott, elősegitett vagy tanácsolt valamit, az mindig szakértelemmel és helyesen történt; és azért többnyire eredményre is vezetett. Mindenféle szegények és szenvedők, a hatalmi önkény vagy a polgári viszonyok által sujtottak, müvészek, iparkodó szellem vagy valami tehetség által kitünő egyének, mind biztos jogczimmel birtak részvétére és támogatására. A jóindulat és nyugodt öntudat érzete komoly arczára a vidám derültség kifejezését varázsolá, mely gyakran jó kedvben és elmésségben is nyilatkozott. »Eske- lest nagyon szeretem«, — mondá Rahel egy izben — »mert egész valójából okosság sugárzik ; okosan eszik, hallgat és nevet; és csupa maga által kigondolt dolgokat, csupa eredetit mond. Sőt bizonyos értelemben jobban mulattatott engem itt bár akárkinél; mert egészen ódonszerü maradt az ő szellemi tulajdonaival és éleménygazdag életet élt át, melyet egészen a maga módja szerint dolgozott fel és csupa eredetit ad ki abból, a sokat éltemoer aisance-ával, jó ótestamentomi modorban.«
Eskeles asszonynak két gyermeke volt: egy fia és egy leánya, kik az 6 felügyelete alatt nőttek fel és ugy neveltettek, hogy csak sejtelmük is alig volt zsidó voltukról; atyjuknak nagy fájdalmára, ki, mint a nikolsburgi hires rabbinus és bankár, Eskeles Gábor fia, szivvel, lélekkel ragaszkodott hitéhez. 1839-ben bekövetkezett halála előtt Eskeles több százezer forintot jótékony czélokra hagyományozott. Eskeles Czeczilia nemeslelkü nő, jóindulatu és jótékony emberbaráti nő hirében állott és ekként vált meg az élettől 1836. április 27-én. Gyászbeszédet Mann- heimer bécsi hitszónok tartott fölötte.
A KÉSŐBBI IDŐK NÉHÁNY SALONJA.
A már megnevezett Itzig nővérekhez szellemre, miveltségre és erényre nézve hasonló volt ifjabb nővérük,
Lévy Sára
is. 1761 ben született és alig serdült hajadonná, már Lévy Sámuel, egyik elsőrendü berlini bankár neje lett. Férje kiterjedt összeköttetései követ-
í keziében háza a legkülönbözőbb nemzetekhez tartozó kitünő idegenek gyűlhelye lett. Ama kor szokása szerint franczia szellemben neveltetvén, szelleme jókor kezdett franczia olvasmányokkal foglalkozni. Poroszország szégyenletes elnyomatásának idején, a francziák állandó összeköttetésben állottak vele. Bignon, az akkori berlini franczia követ, örömest látogatá meg Lévy Packhof mögötti házát és bevezeté oda az invázió által Berlinbe hozott francziák crémejét. Bignon emberséges igazgatása nagyrészt a Lévy asszonynyal fentartott barátságos viszonynak volt következménye.
A legjobb rendekhez tartozó egyénekből, tudósokból és müvészekből álló nagyszámu társaskör szokott összegyülekezni nála egész aggkoráig; és ő egész haláláig büszke volt zsidó voltára. Fájdalommal emlékezett meg ősi hitüket megtagadott rokonairól. »Ugy tünöm fel magamnak« — szokta volt mondani — »mint egy lombjait vesztett fa; hisz körülöttem levő rokonaim kikeresztelkedésük által sok tekintetben majdnem egészen idegenekké váltak reám nézve.« Szerette népét és örvendett hitsorsosai szellemi emelkedésén. Büszkeséggel töltötte el, midőn ifjukori emlékeit előadva, beszélé, hogy szülői házában a »Seder« impozáns ünnepélyességgel tartatott meg és hogy mindig sok zsidó tudós foglalt helyet mint vendég atyja asztalánál.
Lévy Sára, ki a jótékonyságban találta örömét, halálakor a berlini zsidó árvaházaknak huszezer tallérnyi tekintélyes összeget hagyományozott; házát, melyet életében nem akart eladni, IV. Frigyes Vilmos királynak hagyományozá. 1854 május n-én halt meg gyermektelenül.
A tulajdonképeni salonok Berlinben is hamar megszüntek, de azért még mindig léteztek ott egyes zsidónők, kik magas képzettségük miatt a tudósok által nagyrabecsültettek és felkerestettek. Ide tartozott Halle asszony, kinek tudományos igyekezete egész Berlinben ismeretes volt és kivel oly férfiak, mint: Engel, Moritz, Ramler állottak érintkezésben ; az 1854. jun. 29-én Berlinben elhunyt Beer, szül. Wulff Amália asszony és még több más.
Szellemes nő, kinek salonjában a magas arisztokráczia és a tudomány képviselői találkozót adtak egymásnak, volt Rothschild, szül. Herz Adelheid asszony, Rothschild Károly Meyer báró neje, ki hosszabb ideig Nápolyban lakott. Anyja Herz Klára, Saaling Mariannának egyik nővére — »derék, igaz teremtés«, mint barátnője, Levin Rahel jellemzi őt — 1813 felé költözött »hat szép és már felnőtt gyermekkel« Hamburgból Majna melletti Frankfurtba, hol Humboldt Vilmos, Flemming gróf, Schlegel Frigyes és Dorothea ki- és bejártak nála. Adelheid a tudomány és müvészet buzgó pártfogója volt és maga is előszerettel müvelte azokat; tisztelte és ünnepelte a tudományosságot és lángészt és lelkesült minden nemes- és magasztosért. Maga is szellemes nő volt és helyes, világos itélettel birt. Szivjóság és nemeslelküség, ritka müveltség és mély vallásosság, ritka öszhangban egyesültek nála. A mellett szinte férfias bátorsággal küzdött akkor még, különösen Olaszországban, nagyon elnyomott hitsorsosainak érdekei mellett. Emlékezetes marad kihallgattatása IX. Pius pápánál, kinél keserü panaszt emelt amaz üldözések miatt, melyeket della Gengha bibornok a ghettó lakói ellen magának megengedett. Szintoly ismert, mint miveltsége és salonja, volt jótékonysága is: hogy megkimélje az elfogadót a köszönetnyilvánitástól, mindig azt mondá, hogy vallása kötelezi őt vagyonának egy részét a szegények javára forditani. Rothschild Adelheid 53 évet betöltve halt meg 1853. ápril havában Majna melletti Frankfurtban. Férje maradandó emléket állitott neki Nápolyban ; a san-carlói asilo infantilenek (gyermekmenhelynek) tizezer aranyat ajándékozott egy kisdedóvó alapitására, mely »asilo Rothschild« nevet visel.
Miveltségben és nemes erényekben gazdag volt a Pyrmontban 1802. ápril 2-án született Zunz Adelheid, a zsidó tudományok nagymestereként ünnepelt Zunz L. neje Berlinben
