cselszövő asszonyt tüntetik fel, mig a talmud az egyik párt akaratnélküli gyenge eszközeül bélyegzi őt, igen nehéz felőle magunknak helyes fogalmat szereznünk.
Alexandra Salome Hyrkán János legidősebb fiának volt neje, azon Aristobulnak, ki első vevé fel ujra a királyczimet, és kinek uralkodása alatt az ujra alapitott zsidó állam visszanyeré önállóságát, de benne egyszersmind a belviszályok és a rövid idő multán kitört polgárháboru csirái hintettek el. Aristobul gonosz tanácsadók által vezetve Hyrkán halála után anyját, kit férje az államügyek vezetésével megbizott, megfosztá a tróntól, és három fiával — az ő fivéreivel — együtt börtönbe vetteté, hol a bánat és keserüség — mások szerint az éhség — csakhamar sirba vivék. Az ifjú király Antigonossal, kedvelt fivérével és fegyvertársával osztá meg az uralkodást.
Azt állitják, hogy e sógora ellen Alexandra halálos gyülölettel viseltetett, és férjében azon gyanut táplálta volna, hogy fivére a trónra vágyik. Eleinte mit se hallgatott a gyenge Aristobul a királyné és pártja minden gyanusitgatásaira, később azonban mégis elfogulttá lőn fivére ellenében. Aristobul a Palesztina határán lakó itureusok ellen harczolt, és győzedelmesen hatolt előre; sulyos betegség által támadtatván meg azonban, kénytelen lőn Jeruzsálembe hir-
