Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/228

A lap nincsen korrektúrázva

harczmezőn sem feküdt le soha előbb, mig néhány zsoltárt az eredeti szövegben el nem olvasott — leánya, ki többször összeköttetésben állott zsidókkal, héberül irt. Antónia würtem- bergi herczegnő megtanulta a héber nyelvet és egy nagyobb betűkkel irt héber bibliát saját legfenségesebb kezeivel maga pontozott ki. Nem csoda tehát, hogy ekkor a zsidónők buzgón ráadták magukat a héber irodalom tanulmányozására és ebben bizonyos készültségre, sőt hirnévre tevének szett. Többen közülök elismeréssel és tisztelettel emlittetnek, igy Bacharach Éva, Falk Cohen Bella és több mások.

Bacharach Eva,

Cohen Izsák Sámson rabbinus leánya, 1585-ben Prágában született. Anyja Vőgele, az 1609-ben elhalt hires prágai főrabbi, Lőwe ben Bezalelnek – ki közönségesen a 'magas Lőb rabbinak neveztetett — volt leánya; maga is tudós asszony volt és gondos nevelésben részesité leányát. Éva jártas volt a rabbinikus iratokban és – unokája, a sokoldalu képzettségü Bacharach Jair Chajim rabbinus kifejezése szerint – mint tudós nő, egyetlen volt a maga nemében. A »Midras rab- bá«-t, melyet atyja commentárral látott el, igen elmés és találó módon magyarázta, gyakran helyreigazitva az ismert midras-kommentárt, a »Matnoth Kehunnáh« t. Szintoly szerencsés volt