tékes öltönyöket, gazdag szöveteket, uszályokat, arany és ezüst ékszereket, ritka gyöngyöket, gazdag paszományozást és sok más tárgyakat viselnek, melyek sok bajt idéznek elő, és pazarlást okozók; s a családapák is panaszkodnak, hogy épen a fényüzés az, mi a keresztények irigykedésének és gyülöletének mindig uj tápot ad, kötelességünknek tartjuk a fényüzés ellen komoly rendszabályokkal erélyesen fellépni, és ezennel megállapitjuk, hogy a mennyasszonyokon és a házasságuk első évében álló fiatal asszonyokon kivül nem szabad semmiféle nőknek fényűző értékes ruhákat, aranynyal áttört, olajbogyószin, finom áttetsző vászon-, selyem- vagy finom gyapjukelméből készitve, sem öltönyeiken bársony, brocál, vagy olajbogyószin kelmeékitményeket viselniök. Nem szabad továbbá arany boglárokat, gyöngyöket, olajbogyószin homlokkötőket, ruháikon hosszu uszályokat, sem a mór nőkéihez hasonló dús redőzetű ruhákat, fennálló galléru köpenyeket, tüzes piros kelméjü ruhákat sem bő köntösujjakat és több efféléket viselniök. Ezüst boglárokat, melltűket sat, szabad azonban viselniök, de ez ékszerek közől egynek se szabad négy unciánál nagyobb sulylyal birnia«.
Még a német zsidók elzárt ghettóiba is behatolt az arany és ékkővek utáni kapzsiság és a vágy értékes ruhákban pompázni, ugy hogy Majna melletti Frankfurtban még a 18-ik század-
