azon magas állást melyet elért, elannyira hogy még neve is anyja nevéről neveztetett. Csak Marira kell emlékeztetnünk, ki nem is neveztetett máskép, mint a Rahel fia, és Aba Saulra, a Miriam fiára. És még sok mást is nevezhetnénk meg e helyütt, ugy régebbi, mint utóbbi időkből.
Annak megismeréséből, hogy a gyermekek nevelésével és a családi élet szellemi fejlesztésével az élet legmagasztosabb hivatása és legjelentékenyebb szerepe a nőnek jutott, eredt azon tisztelet és nagyrabécsülés, melyben a férj által részesitteték. Az igaz, hogy lovagias cultus tárgya nem volt a zsidó nő soha; troubadourokat és szerelmi dalnokokat csak igen csekély számban mutathat fel a zsidó nemzet, de a nőnek minden körülmények között nemesebb oldala, a valódi nőiesség, mindég tiszteltetett és dicsőittetett általa. Ezt bizonyltja a férjnek neje irányában tanusitandó magaviseletére vonatkozó számos rendszabály: »Mindég tísztelettel bánjék feleségével a férfi, mert csak ennek kedvéért jő házába a szerencse«. »Gyöngéden bánjék mindig a férfi feleségével, mert könnyen áll nála a sirás, s ezért hamar érzi magát megbántva.« »Ha kicsiny a feleséged, hajolj le hozzá, és mit se cselekedjél az ő tanácsa nélkül«. Raba, kinek magának is igen okos felesége volt, igy oktatá Machuza lakóit: »Becsüljétek meg feleségeiteket, az áldást
