anyáik haszontalan játékszerek helyett ugynevezett gyermekkemenczéket vásároltak nekik.
A gyermekek gondozása és nevelése csaknem kizárólag a feleség dolga volt; különösen azoknak iskolába és onnan hazakisérése nagy érdemül rovatott fel az anyáknak. Rabbi Chiának igen rosz felesége volt, ki mindannak ellenkezőjét cselekedte, a mit férje kivánt, és mégis ez oly előzékeny volt iránta, hogy minden szépet, a mi csak szemébe ötlött, hazavitt neki. Midőn egyszer azt kérdezék tőle, hogy vajjon meg is érdemli-e felesége e figyelmet, azt felelé: »Az asszonyok már azáltal is elvitázhatatlan érdemet szereznek maguknak, hogy gyermekeinket felnevelik.«
És mi mindent is nem cselekedtek az anyák gyermekeikért! Nem csekély azon zsidó anyák száma, kik gyermekeik vallási nevelése körül a legnemesebb buzgalmat fejték ki. Egy anya az ünnepekre Jeruzsálembe zarándokolt, hogy elárvult gyermekeivel az isteni törvényeket megismertesse; és rabbi Zakkai nagyanyja megfosztá magát fejfátyolától, hogy a sabbath beálltakor mondatni szokott áldáshoz szükséges bort unokájának beszerezhesse. Jeruzsálemben pedig a nőegyletek egy neme alakult oly ifjak kiképzésére, kik az isteni tiszteletnél a főpapnak segédkezzenek.
Hány jeles egyéniség köszönheti anyjának
