„Gyűlöltem”, ugymond a látnok próféta,[1] „a gonosztevők gyülekezetét (ecelesia), és az Istentelenekkel nem ülök”. Azután pedig a sz. iratok közönséges szokása szerint e szó csak a keresztény társadalom, és a hívek gyülekezeteinek jelentésére használtatott, a kik t. i. az igazság világosságára és az Isten ismeretére a hit által hivattak, hogy elhagyván a tudatlanság és tévelyek homályát, az igaz és élő Istent jámborul és szentül tiszteljék, és neki teljes szivükből hódoljanak; hogy az egész tárgyat egy szóval fejezzük ki: „Az egyház”, mint sz. Ágoston mondja, „az egész világon szétszórt hivő nép”.[2]
III. Minő titkokat kell főkép az egyház (ecelesia) szóban megfontolnunk?
Épen nem csekély titkot foglal magában e szó. Ugyanis mindjárt a meghívásból, mit az „ecelesia” szó jelent, az isteni kegyelem jósága és lénye világlik ki, és ebből megértjük, hogy az. egyház más köztársaságoktól nagyon különbözik. Mert azok az emberi észen és okosságon alapulnak, ezt pedig az Isten bölcsesége és akarata alapította. Mert ő hivott meg minket bensőleg a Szentlélek ihletése által, a ki az emberek sziveit megnyitja, külsőleg pedig a lelkipásztorok és tanítók fáradozása és munkássága által. Továbbá hogy ezen meghívásból micsoda czélt kell magunk elé tűznünk, t. i. az örökkévalók ismeretét és bírását, legjobban belátjuk, ha meggondoljuk, miért neveztetett hajdan a; törvény alá vetett hivő nép „synagogának”. Mert, mint sz. Ágoston tanítja,[3] azért adatott neki e név, mivel oktalan lények módjára, a melyekre inkább illik az összegyülekezés, csak a földiekre és mulandókra tekintett. Azért méltán nevezhető a keresztény nép, nem gyülekezetnek (synagoga), hanem egyháznak (ecelesia); mert megvetvén a földi és múlandó dolgokat, csak az égieket és az örökkévalókat keresi.
IV. Mely nevekkel jeleltetik a keresztények összesége a sz. Írásban?
Azonkívül sok, titokteljes név használtatott a keresztényköztársaság kifejezésére; mert Isten házának is, épületnek is nevezi az apostol. „Ha késném”, mondja Timoteushoz,[4] „hogy
