midőn mondá:[1] „Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek”. Mert ama tökéletlen szeretet, melylyel Krisztus Jézust, mint jelenlevőt szerették, az isteni szeretettől nyert tökéletességet és pedig a Szentlélek eljövetele által; azért mindjárt hozzá teszi: „Mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jő hozzátok.”
IX. Krisztus mennybemenetele után igen elterjedett az egyház.
Ehhez járul az is, hogy e földön kiterjesztő lakását vagyis az egyházat, hogy az a Szentlélek erejével és vezérlete alatt igazgattassék. Annak, mint az emberek közt egyetemesnek, őréül és főpapjául pedig Pétert, az apostolok fejedelmét rendelő; s azután adott[2] „némelyeket ugyan apostolokul, némelyeket pedig prófétákul, másokat evangélistákul, másokat pedig pásztorokul és tanítókul” és igy az Atya jobbján ülvén kinek kinek folyton különböző ajándékokat osztogat. Mert az apostol bizonyítja, hogy[3] „kinek-kinek közölünk a kegyelem Krisztus ajándékozásának mértéke szerint adatott”. S végre, a mit föntebb a halál és föltámadás titkáról tanítottunk, ugyanazt kell a híveknek gondolniok a mennybemenetelről is. Mert jóllehet üdvünket és megváltásunkat Krisztus szenvedésének kell köszönnünk, ki érdemeivel az igazaknak utat nyitott a mennybe: az ö mennybemenetele mindazáltal nemcsak példa gyanánt állíttatott elénk, hogy abból fölfelé tekinteni és lélekben az égbe emelkedni megtanuljunk; hanem isteni erőt is kölcsönzött, melylyel azt véghez vihessük.
VIII. FEJEZET.
A hetedik ágazatról.
Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
I. Krisztusnak egyháza iránti három jótéteménye és a hetedik ágazat értelme.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak három kitűnő tiszte és jótéteménye van egyháza földiszitésére és dicsőítésére: a megváltás,
