Oldal:Trienti Káté.pdf/78

A lap nincsen korrektúrázva

szeretőknek Ígért.” De Urunk az ő mennybemenetelével azt is ki akarta eszközölni, hogy mi őt gondolattal és vágygyal kisérjük. Mert valamint halála és föltámadásával nekünk példát adott arra, hogy hogyan kell meghalnunk és szellemileg feltámadnunk: úgy mennybemenetelével tanít és oktat bennünket, hogy a földön lévén, gondolattal az égbe emelkedjünk, „megvallván, hogy zarándokok[1] és jövevények vagyunk a földön és hazát keresők/ hogy „a szentek polgártársai[2] és Isten háznépe vagyunk”; mert, mint ugyanezen apostol mondja:[3] „ami társalkodásunk mennyekben vagyon.”

VII. Mily jótéteményekben részesültek az emberek Krisztus mennybemenetele által.

Az Isten jósága által ránk árasztott kimondhatatlan jóknak jelentőségét és nagyságát pedig az apostol magyarázata[4] szerint már jóval azelőtt megénekelte sz. Dávid e szavakkal:[5] „Fölmégy a magasba, fogva viszed a fogságot, ajándékokat viszesz az embereknek” ; mert a tizedik napon elküldötte a Szentlelket, kinek ereje- és bőségével betöltötte a hívek jelen volt sokaságát és akkor valóban teljesítette ama nagyszerű ígéreteket,:[6] „Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jő hozzátok.” Az apostol kijelentése szerint még azért is ment föl a mennybe,[7] „hogy jelen legyen most az Isten színe előtt miérettünk” és az Atyánál védői tisztet viseljen. „Fiacskáim,”[8] mondja sz. János, ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek; de ha valaki vétkezett is, van szószólónk, az igaz Jézus Krisztus és ő engesztelő a mi bűneinkért.” Nincs is semmi, a mi felett a híveknek nagyobb örömet és lelki vidámságot kellene érezniök, mint az, hogy Jézus Krisztus ügyünk védőjévé és üdvünkért közbenjáróvá rendeltetett, ki az örök Atya előtt legfőbb kegyben és tekintélyben áll. Végre „helyet készített nekünk,” a miről szintén megígérte, hogy megteszi[9] és mindnyájunk nevében a fő maga, Jézus Krisztus vette birtokába a mennyei dicsőséget. Mert mennybe menvén, a kapukat melyeket Adám vétke bezárt, megnyitotta s számunkra elkészítette az utat, melyen a mennyei boldogságba eljutunk: a mint ezt maga az

  1. Zsid. 11, 13.
  2. Ef. 2, 19.
  3. Fil. 3, 20.
  4. Ef. 4, 8.
  5. Zsolt. 67, 19.
  6. Ján. 16, 7.
  7. Zsid. 9, 24.
  8. I. Ján. 2, 1.
  9. Ján. 14, 2.