Oldal:Trienti Káté.pdf/77

A lap nincsen korrektúrázva

evangelista az Apostolok Cselekedeteiben bámulandó renddel irt le. Melynek magyarázásában első sorban figyelembe kell venni, hogy a többi titok mind a mennybemenetelre vonatkozik mint végczélra és abban foglaltatik mindannyinak tökéletesítése és teljessége. Mert valamint hitünk minden titka Urunk megtestesülésén veszi kezdetét, úgy zarándokságát mennybemenetele zárja be. Ezenkívül a hitvallás egyéb fejezetei, melyek Krisztus Urunkat illetik, az ő legnagyobb megaláztatására és megvettetésére mutatnak; mert alacsonyabbat és megalázóbbat gondolni sem lehet, mint hogy az Isten fia értünk az emberi természetet és gyarlóságot felvette és szenvedni s meghalni akart. Ellenben az ő legfőbb dicsőségének és isteni felségének kijelentésére valami fenségesebbet és csodálatra méltóbbat mondani sem lehet, mint a mit a fentebbi ágazatban vallunk, hogy halottaiból feltámadott, ebben pedig, hogy mennyekbe ment és az Atya Istennek jobbján ül.

V. Miért ment fel Krisztus mennybe s miért nem alapította országát inkább a földön?

Ezek kifejtése után azt kell szabatosan kimutatni, miért ment fél Krisztus Urunk mennybe. Ugyanis: először azért ment föl, mivel az ő testét, mely a feltámadásban a halhatatlanság dicsőségét nyerte el, nem ezen földi és homályos lakhely, hanem az ég legmagasabb és legfényesebb laka illeti meg és pedig nemcsak azért, hogy az ő dicsőségének és országának, melyet vérével érdemelt meg, birtokába jusson, hanem azért is, hogy azokról gondoskodjék, mik üdvösségünket illetik; végre, hogy tényleg bebizonyítsa, hogy országa[1] nem e világból való, mert a világ országai földiek és mulékonyak s nagy gazdagságon és anyagi erőn alapulnak. Krisztus országa ellenben nem földi, minőt a zsidók vártak, hanem szellemi és örök; s hogy az ő hatalma és kincsei is szellemiek, maga megmutatta, miliőn lakásátaz égbe helyezte. Ezen országban azokat kell gazdagabbaknak és minden javakban dúsabbaknak tartani, kik szorgalmasan keresik azokat, a mik Istenéi. Mert sz. Jakab is bizonyítja,[2] hogy Isten „a szegényeket választotta e világon, hogy a hitben gazdagok és örökösei legyenek amaz országnak, melyet Isten az őt

  1. Ján. 18, 36.
  2. Jak. 2, 5.