élt az apostol is, midőn monda:[1] „Krisztus szeretett minket és önmagát adta érettünk Istennek kellemes illatú ajándékul és áldozatul”. Ezenkívül váltság, melyről szó van az apostolok fejedelménél:[2] „Nem romlandó aranyon vagy ezüstön váltattatok meg atyáitok által hagyományozott hiú életmódotoktól, hanem a Krisztusnak, mint hiba nélkül való szeplőtelen báránynak drágalitos vérén”; és az apostol tanítja:[3] „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, miérettünk átokká levőn”. De ezen mérhetlen jótéteményeken kívül ama lehető legnagyobb jótéteménvben is részesültünk, hogy már magában ezen egy kínszenvedésben a legfönségesebb példáit bírjuk minden erénynek; mert nemcsak az igazságért szenvedett fájdalmakat, hanem a halál elvállalásában türelmet, alázatosságot, rendkívüli szeretetet, szelídséget, engedelmességet és kiváló lelki állhatatosságot is mutatott úgy, hogy igazán mondhatjuk, hogy Üdvözítőnk mindazon életszabályoknak, melyekre minket tanításának egész ideje alatt szóval oktatott, szenvedésének egy napja alatt adott kifejezést önmagában. Es ennyi Krisztus Urunk üdvhozó szenvedéséről és haláláról röviden elég. Vajha mindezen titkok szüntelen előttünk lebegnének. hogy megtanulnánk az Úrral együtt szenvedni, meghalni és eltemettetni; hogy azután levetvén a bűnnek minden szennyét, vele uj életre támadva, végre egykor az ő kegyelméből és irgalmából méltók lennénk a mennyei ország és dicsőség részeseivé tétetni.
VI. FEJEZET.
Az ötödik ágazatról.
Szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból föltámada.
I. Hogyan értendő ez ágazat első része?
Igen hasznos ugyan ismerni a mi Urunk Jézus Krisztus eltemettetésének dicsőségét: azonban fontosabb a hivő népre nézve ismerni ama fényes diadalokat, melyeket a sátán legyőzése és a pokol tornáczának kiürítése által vívott ki; ezekről és a
