„A tűzre küldetik.” Ezen pokolbeli tűzről szó van a 81. oldalon.
„A ki megcselekszi Atyám akaratát.” Ez a mondat mintegy a legrövidebb módszert adja elő, a mely tanítja, hogy miképpen juthatunk el a Mennyországba; miért is mindannyian, akik azt elérni óhajtjuk, ezt a mondást szemeink előtt tartsuk, lásd a 479. oldalon és végül, a hol a harmadik kérés: „Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, úgy itt a földön is” kifejtetik.
Pünkösd utáni VIII. vasárnapon.
„Adj számot sáfárkodásodról.” Luk. 16. 2. A számadásról, midőn mindenki kiköltözik e világból, lásd a 77. oldalon.
„Szerezzetek magatoknak barátokat a mammonából.” Az Úr a gazdagokat azért halmozza el javakkal, hogy a szegényeknek azokat kioszszák, a 497. oldalon. Itt az alamizsnálkodásra buzdíthatja övéit a plébános, mint a 401. oldalon van. Itt egyszersmind alkalmat vehet, hogy szóljon a szentek közbenjárásáról, a miről szó van a 329. oldalon.
Pünkösd utáni IX. vasárnapon.
„Síra azon.” Luk. 19. 41. Krisztus sír, hogy minket sírni tanítson. Hogy a bűn bánatában miként kell könnyeznünk és mily szorgalmasan kell ezt tennünk, lásd a 247. oldalon, a hol a bánatról van szó.
„Vajha megismerted volna.” Állapotunknak a legnagyobb nyomorúsága az, hogy nem ismerjük el nyomorúságunkat, lásd a 476. oldalon.
„Mert rád fognak jönni a napok és körülvesznek téged.” Jeruzsálem azon embernek példájául állíttatik fel, kit az Isten sok jóval halmozott el, de ő ezekkel saját kárára visszaélt, lásd 514. lap.
Pünkösd utáni X. vasárnap.
„Így imádkozék magában.” Lukács 18. 11. Milyen legyen imádságunk, hogy az Istennek tessék s hogy azt meghallgassa, láthatjuk a 447. l.
