Húsvét után 1-ső vasárnap.
„Mikor tehát este lőn az napon.” Ján. 20. 19. Krisztus föltámadását mint példányképet bebizonyítani leginkább szükséges volt, hogy a mienk is bebizonyítható legyen. Azonban minő írásokkal vagy minő okokkal erősíttetik meg a mi föltámadásunk, lásd a 110. oldalon.
A hét első napján, hogy mi ez, lásd a 357. l.
„A kiknek megbocsátjátok bűneiket.” Ján. 20. 23. A papoknak engedett kulcsok hatalmáról lásd a 45, 287. oldalakon.
„Bocsásd ujjadat oldalomba.” Milyen leszen a test a föltámadás után és Krisztus és a vértanúk miért fogják megtartani sebeiket, 117. l.
Húsvét után a második vasárnap.
„Én vagyok a jó pásztor.” Ján. 11. 10. Pásztorok alatt nemcsak a püspökök és papok értendők, hanem a királyok, szülők, tanítók és elöljárók is. Hogy mi teendőjük van a pásztoroknak a nyájjal szemben és viszont, lásd a 367, 368. oldatokon.
„És egy akol lesz és egy pásztor.” Itt az egyháznak az egységéről, a 95. l. és az egyháznak egy isteni Pásztoráról, Péterről és Péter utódjáról, a római pápáról, 295. l.
„A béres, aki nem pásztor”, lásd a 284- oldalon.
Húsvét után harmadik vasárnap.
„Egy kevéssé és nem fogtok látni engem.” Ján. 16. 16. A vigasztalásnak hathatós neme, midőn a Krisztusért való ideiglenes szomorúság, örökké tartó örömmel kárpótoltatik: lásd, amik az örök életről szólnak a 121. l.
„Ti pedig szomorkodni fogtok.” Hogy miért támadja meg az ördög a gonoszokat kevésbbé, mint a jámborokat és hogy azok örülnek, ezek pedig szomorkodnak, 512. l.
„A ti szomorúságtok örömre fordul.” Hogy a jövendő javaknak reményében hogyan kell elviselnünk erős és állhatatos lélekkel minden szerencsétlenséget a 120. l. És miért hagyja Isten sújtani a jókat, az 517. oldaton.
Húsvét után negyedik vasárnap.
„Ha ugyanis én nem megyek el, a vigasztaló nem fog
