magyarázó „legyen”-nel fordította; mások: „igazán”; Aquila: „híven” szóval fejezte ki; de mindegy, akár így, akár úgy fordítsuk. csak a mondott értelemben vegyük, mely szerint az áldozópap erősítését jelenti, hogy megadatott, a miért könyörögtünk; mely értelem mellett tanúskodik az apostol a Korintusiakhoz írván:[1] „Mert Isten valamennyi ígérete „úgy” van őbenne; azért is mondunk ő általa „Áment” Istennek a mi dicsőségünkre.” E szócska, melyben az eddig tett kérések némi megerősítése foglaltatik, hozzánk is van alkalmazva; mivel figyelmesekké tesz, midőn imádkozunk; mert gyakran megtörténik, hogy imádkozás közben különféle gondolatoktól zavartatva szórakozottakká válunk. De e szócskával legnagyobb buzgósággal kérjük, hogy minden meglegyen, az az: megadassák, a miket előbb kértünk; vagy inkább, belátván, hogy már mindent megnyertünk s az isteni segítség jelenvaló hatását érezvén, a prófétával zengjük:[2] „íme! az Isten segít engem és az Úr oltalmazója lelkemnek.” Nem is lehet kételkedni, hogy Isten ne hajoljon az ő fiának nevére és azon szóra, mellyel ő igen gyakran élt, ki, – mint az apostol mondja,[3] – mindenkor „meghallgattatott az ő hódolatáért.”
Oldal:Trienti Káté.pdf/537
A lap nincsen korrektúrázva
