Oldal:Trienti Káté.pdf/531

A lap nincsen korrektúrázva

ember életét leginkább szokták keseríteni és rövidíteni; végre hogy a bűn és gonoszság minden okát elfordítsa. De nemcsak ezeknek eltávoztatását kérjük, melyek közmegegyezés szerint rosszak, hanem azokét is, melyeket majd mindenki jóknak tart, mint a gazdagságot, kitüntetést, tiszteletet, egészséget, erőt, magát az életet; kérjük, hogy ezek rosszra s lelkünk vesztére ne szolgáljanak. Kérjük továbbá Istent, hogy ne érjen hirtelen halál bennünket; hogy föl ne ingereljük Isten haragját; hogy elkerüljük azon büntetéseket, melyek a gonoszokra várakoznak; hogy ne gyötrődjünk a tisztítóhely tüzében, melytől, – hogy mások is megszabaduljanak, – szeretetteljesen és áhítatosan kérjük. E kérést mind a szt. misében, mind a litániákban így értelmezi az egyház, hogy t. i. azzal a múlt, jelen és jövő bajok elhárításáért könyörgünk.

VIII. Isten valamint a jövő hajókat elhárítja, úgy néha a jelenvalóktól is csudálatosán megszabadít.

Isten jósága pedig nem egyformán ment meg a gonosztól bennünket; megakadályozza például a fenyegető bajokat: így szabadult meg, mint olvassuk, a nagy Jákob azon ellenségeitől, kiket a Szikemiták megölése lázított ellene; mert írva van:[1] „Az Isten rettenete fogá el a körülfekvő városokat és nem merek űzőbe venni az elköltözőket”. Mindazon boldogok ugyanis, kik Krisztus Urunkkal mennyben uralkodnak, Isten segítsége által minden gonosztól mentek: míg minket, kik még zarándokok vagyunk, nem akar minden bajtól megmenteni; de azért némelyekből mégis kiszabadít. Ámbár minden gonosztól való megszabadítás gyanánt tekinthetők ama vigasztalások, melyeket Isten néha azoknak nyújt, kiket balsorssal sújt. Ezekkel vigasztalta a próféta magát, a mikor így szólt:[2] „Szívem fájdalmainak sokasága között a te vigasztalásaid örvendeztették az én lelkemet”. Továbbá Isten a gonosztól megszabadítja az embereket, midőn a legnagyobb veszélyben, – melybe jutottak, – épen és sértetlenül megtartja őket, mint az írás szavai szerint az égő kemenczébe vetett ifjakkal[3] és Dániellel[4] megtörtént, kit az oroszlánok nem bántottak, valamint az ifjakat sem sértette meg a láng.

  1. Móz. I. 35, 5.
  2. Zsolt. 93, 19.
  3. Dán. 3, 21.
  4. Dán. 6, 22.