való megszabadítást; főkép, mivel semmi sem indítja annyira imádságra az embereket, mint azon kívánság, hogy a jelen vagy fenyegető viszontagságoktól megszabaduljanak és azon remény, hogy megszabadulnak azoktól. Az ember természetében van ugyanis, hogy a veszély idején Istenhez folyamodik segítségért. A miről így szól az írás:[1] „Töltsd be orczájokat gyalázattal, hogy keressék Uram! a te nevedet.”
III. Hogyan kell Istentől kérni a veszélyeit és viszontagságok elhárítását?
De ha úgy szólván önkényt teszik az emberek azt, hogy a veszedelmekben és bajokban Istent segítségül hívják: bizonyára arra, hogy miképpen tehetik azt kellőképpen, szorgalmasan kell tanítaniok őket azoknak, kiknek hűségére és okosságára van bízva azok üdvössége. Vannak ugyanis, kik Krisztus Urunk parancsolata ellenére az imát helytelenül végzik. Pedig a ki megparancsolta, hogy[2] „a szorongatás napján” hozzá meneküljünk, ugyanaz az imának rendjét is meghatározza; mert akarta, hogy, mielőtt kérnők, „szabadíts meg a gonosztól”, kérjük azt, hogy szenteltessék meg az Isten neve, jöjjön el az ő országa és esedezzünk a többiért is, melyeken mint megannyi lépcsőn át juthassunk el e kérésig. De némelyek, ha fejük, vagy lábuk fáj, ha a gazdaságban kárt szenvednek, ha elleneik fenyegetik vagy veszélybe akarják dönteni őket, éhség, háború, dögvész idején az Úr imája középső részeinek elhagyásával csak azt kérik, hogy ezen rosszaktól szabaduljanak meg. Pedig ezen szokással ellenkezik Krisztus Urunk parancsolata:[3] „Keressétek először az Isten országát.” A kik tehát helyesen imádkoznak, midőn a viszontagságok-, bajok- és rosszak elhárításáért könyörögnek, ezt Isten dicsőségére vonatkoztatják. Így Dávid ezen kéréséhez:[4] „Uram! haragodban ne dorgálj engem,” hozzá tette az okot is, melylyel megmutatta, mennyire óhajtja Isten dicsőségét, midőn mondá: „Mert nincs, a ki a halálban megemlékezzék rólad; a halálban pedig kifog dicsérni téged?” Ugyanő, midőn kérte Istent, hogy áraszsza rá irgalmát, hozzáadta:[5] „Megtanítom utaidra a gonoszokat és az istentelenek hozzád térnek.” Az imádság ezen üdvös
