Oldal:Trienti Káté.pdf/527

A lap nincsen korrektúrázva

bezárta, mindannyinak összefoglalása, melynek erejét és fontosságát kimutatandó, ugyanezen kérést használta záradékul, melyben mielőtt az életből elköltözött volna, mennyei atyjához az emberek üdvéért így imádkozott:[1] „Kérlek, óvd meg őket a gonosztól.” Ezen kérésben tehát, melyet parancsolatával is elénk szabott, példájával is megerősített, mintegy kivonatban röviden összefoglalta a többi kérés lényegét és módját. Mert ha megnyerjük azt, a mit e kérés magában foglal, szent Cyprián[2] szerint, semmi sem marad, a mit még kérnünk kellene; mivel egyszerre Isten oltalmát kérjük a gonosz ellen, melyet, ha megnyertünk, az ördög és világ minden incselkedése ellen védve és biztosítva vagyunk. Minthogy tehát oly nagy fontosságú e kérés, mint már említettük, a lelkésznek nagy szorgalommal kell azt a hívek előtt fejtegetnie. Az előbbitől abban különbözik ezen kérés, hogy amazzal a bűn távoztatását, ezzel pedig a büntetéstől való megszabadíttatást kérjük.

II. Mi serkentsen arra bennünket, hogy ezen könyörgéssel Istenhez folyamodjunk?

Nem szükséges figyelmeztetni a hívőket, hogy egyrészt mennyi bajjal és nyomorral küzd másrészt mennyire szüksége van a mennyei segítségre. Mily nagy és sok ínségnek van ugyanis kitéve az emberi élet, eltekintve attól, hogy e tárgyat egyházi és világi írók bőven kifejtették, alig van ember, aki azt a maga, vagy mások tapasztalásából ne tudná. Mert mindenki beismeri, mit a béketűrés példája Jób emlékül hagyott:[3] „Az asszonytól született ember rövid ideig élvén, sok nyomorúsággal telik el; ki mint a virág kinyílik és eltiportatik, elfut mint az árnyék és soha sem marad meg ugyanazon állapotban.” Hogy egy nap sem múlik el a nélkül, melynek saját kellemetlensége meg ne volna, bizonyítja Krisztus Urunk ama mondása:[4] „Elég a napnak az ő baja.” Ámbár az emberi élet állapotát fejezi ki Krisztus Urunk amaz intése, melyben minket tanított, hogy „naponkint vegyük fel keresztjét és őt kövessük.”[5] Amint tehát mindenki érzi, mily terhes és veszélyes az élet: úgy könnyű lesz meggyőzni a hívő népet, hogy Istentől kell kérni a gonosztól

  1. Ján. 17, 15.
  2. L. „Az Úr imádságáról.”
  3. Jób. 14, 1. 2.
  4. Máté 6, 34.
  5. Luk. 9, 23.