V. Mily nagy támadásokat intéz az ördög ellenünk, kitűnik szt. Pál mondásából.
A belső harczokhoz járulnak az ördögök külső támadásai és benyomásai, kik bennünket nemcsak nyilván támadnak meg, hanem alattomos módon is hatnak lelkünkre, úgy, hogy alig vagyunk képesek tőlük őrizkedni. Az apostol „fejedelmeknek” is nevezi őket természetük kiválósága miatt, mert természetüknél fogva, az embereket és minden egyéb, érzék alá eső teremtett lényt felülmúlnak; „hatalmasságoknak” is mondja, mert nemcsak természeti erőre, hanem hatalomra nézve is kitűnnek; a sötétség „uralkodóinak” is hívja őket; mert nem a világos és fényes világon uralkodnak, vagyis a jókon és jámborokon, hanem a homályoson és sötéten, vagyis azokon, kik a vétkes és bűnös élet szennyétől és sötétségétől megvakíttatva, a sötétség fejedelmében, az ördögben gyönyörködnek. Továbbá „gonosz lelkeknek” is nevezi az ördögöket; mert van testi, van lelki gonoszság is. A testi gonoszság felgyúlasztja a vágyat az érzéki kéjre és gyönyörökre. A lelki gonoszságot pedig a gonosz törekvések és rossz kívánságok teszik, melyek a lélek nemesebb részéhez tartoznak s a többinél annyival rosszabbak, mennyivel felsőbb és jelesebb maga az ész és értelem. .Minthogy a sátán ezen gonoszsága leginkább arra czéloz, hogy bennünket mennyei örökségünktől megfosszon, azért mondá az apostol: „a levegőben.” A miből érthető, hogy nagy az ellenségek ereje, fáradhatlan törekvése, irtózatos és határtalan gyűlölsége: hogy örökös harczot viselnek ellenünk, úgy, hogy velük soha béke, soha fegyverszünet nem lehet.
VI. Mily nagy az ördög merészsége és gonoszsága a kísértésre?
Hogy pedig mily vakmerők, bizonyítja a sátán szava a prófétánál:[1] „Fölmegyek az égbe.” Megtámadta az első emberpárt a paradicsomban; megrohanta a prófétákat; megkísérté az apostolokat, hogy, mint az evangélistánál mondja az Úr:[2] „Megrostálja őket, mint a búzát.” Sőt még Krisztus Urunk előtt sem szégyenkezett. Azért az ő kielégíthetlen vágyát és végtelen törekvését fejezte ki sz. Péter,[3] midőn mondá; „A ti ellenségtek
