megbántunk, kit szóval és tettel megsértünk. De ő egyszersmind legkegyesebb atya, ki, mivel megbocsáthat, nemcsak kinyilvánította, hogy ezt akarja, hanem az embereket ösztönzi is, hogy tőle bocsánatot kérjenek és megtanítá, mily szavakkal tegyék azt. Azért kétséget nem szenved, hogy az ő segítségével hatalmunkban áll Isten kegyelmét visszaszereznünk és mivel ezen tudat, hogy az isteni akarat hajlandó a megbocsátásra, a hitet öregbíti, a reményt táplálja s a szeretetet felgyullasztja: hasznos lesz e pontot néhány isteni bizonyítékkal és oly emberek példáival erősíteni, kik penitencziát tartván, legnagyobb gonoszságaik bocsánatát megnyerték Istentől. Mivel e tárgyat, a mennyire lehetséges volt, ezen kérés bevezetésében és az apostoli hitvallás azon részében, mely a bűnök bocsánatáról szól, kifejtettük: onnan vehetik a lelkészek azokat, a mik e helyen szükségeseknek látszanak; a többit a Szentírásból merítsék.
XII. Mit jelent e kérés azon kifejezése: „vétkeinket” (a latin szerint: adósságainkat)?
Továbbá ugyanazon rendszert kövessék, melyet a többi kérésekben jónak láttak, hogy a hívek megértsék, mit jelentenek itt a „tartozások”, nehogy e szó kétes értelmén fennakadva, Istentől mást kérjenek, mint a mit kérni kell. Mindenekelőtt pedig tudni kell, hogy nem azt kérjük, hogy engedtessék el nekünk a teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből való szeretet, melylyel Istennek bizonyára tartozunk s a mely tartozás lefizetése az üdvösségre szükséges. Minthogy továbbá a tartozás nevezete az engedelmesség, tisztelet, imádás s a többi efféle kötelmet is magába foglalja, azt sem kérjük, hogy azokkal többé ne tartozzunk; hanem azt, hogy szabadítson meg a vétkektől. Mert így értelmezte sz. Lukács,[1] ki a tartozás helyett vétek szóval élt, azért, mert annak elkövetése által Isten ellen vétkezünk és megérdemelt büntetések alá esünk, melyeket vagy elégtétel vagy szenvedés által rovunk le. Ilyen tartozás volt, melyről Krisztus Urunk szólott a próféta által:[2] „A mit nem ragadtam el, meg kell fizetnem”. Isten igéjének ezen értelméből nemcsak az tűnik ki, hogy adósok, hanem hogy a fizetésre képtelenek is vagyunk, minthogy a bűnös maga erejéből eleget semmikép sem tehet.
