világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben van;” és az apostolok feje:[1] „A ti magatok viselete a pogányok között jó legyen, hogy a jó cselekedetekből megismervén titeket, dicsőítsék az Istent.”
XI. FEJEZET.
A második kérésről.
Jöjjön el a te országod.
I. Isten országának hirdetése mily gyakran ajánltatik a szentírásban.
A mennyei ország, melyet e második kérésben kérünk, olyan, hogy az evangélium egész hirdetése arra vonatkozik és azon végződik. Mert ker. sz. János is azon kezdő a bűnbánatra buzdítását, midőn mondá:[2] „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgetett mennyeknek országa;” az emberi nem Üdvözítője sem másunnan vevő tanításának kezdetét és amaz üdvös beszédében, melylyel a hegyen a boldogság utait jelelé ki tanítványainak, mint beszédének felvett tárgyán a mennyek országán, kezdé; u. i. így szólt:[3] „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Sőt annak is, a ki őt visszatartóztatni akarta, azon okot hozá föl[4] arra, hogy el kell utaznia: „Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát, mert azért küldettem.” Azután ugyanazon ország hirdetését parancsolta az apostoloknak;[5] és annak, ki el akart menni, hogy atyját eltemesse, felelé:[6] „Te menj és hirdesd az Isten országát.” Miután pedig halottaiból föltámadott, ama negyven napon át, mely alatt az apostoloknak megjelent,[7] az Isten országáról beszélt. Azért a lelkipásztorok a második kérésnek e pontját gondosan tárgyalják, hogy a hívek megértsék, mily nagy ezen kérés jelentősége és szükségessége.
