azon különös szerencse fölött örömünket fejezzük ki. Ezen hálaadáshoz pedig Isten szentegyháza méltán fűzött imát és Isten szent anyjának segítségül hívását, melylyel ájtatosan esedezve hozzá folyamodunk, hogy Istent velünk bűnösökkel közbenjárása által kiengesztelje, s mind a jelen, mind az örök életre szükséges jókat megnyerje. Nekünk tehát, Éva száműzött maradékainak, kik e siralom völgyéljen lakunk, a könyörületesség anyját és a hívő nép szószólóját segítségül kell hívnunk, hogy érettünk bűnösökért esedezzék és imádságunk által segedelmet és pártfogást nyerjünk tőle, kinek, hogy egyrészt Isten előtt kitűnő érdemei vannak, másrészt pedig, hogy készséggel akar az emberi nemen segíteni, istentelenség és gonoszság nélkül senki kétségbe nem vonhatja.
VI. FEJEZET.
Kihez kell imádkozni?
I. Kihez intézendő főkép az imádság?
Hogy pedig, Istenhez kell imádkozni, s az ő nevét segítségül hívni, magának a természetnek az ember szívébe vésett szava is hirdeti s nem csupán a szentírás tanítja, melyben Isten ezt parancsolja.[1] „Híjj segítségül a szorongatás napján;” de Isten neve alatt a három személyt kell érteni.
II. Kell-e a Krisztussal uralkodó szenteket is segítségül hívni?
Isten után a mennyben levő szentekhez folyamodunk segélyért, kikhez, hogy imádkozni is kell, Isten egyházában anynyira bizonyos, hogy e fölött az istenfélők nem kételkedhetnek. Minthogy e tárgy a maga helyén külön kifejtetett, mind a lelkészeket, mind másokat oda utalunk. Azonban, hogy a tudatlanok minden hibás felfogástól megóvassanak, hasznos lesz a híveket megtanítani ezen segítségül hívás különbségére.
- ↑ 49. zsolt 15.
