VI. FEJEZET.
Az ötödik parancsról.
Ne ölj.
I. Mi a gyümölcse és haszna azon tannak, mely ezen parancsban foglaltatik?
Ama nagy boldogság, mely a békeszerető embereknek leend osztályrésze, „mert Isten fiainak hivattatnak,”[1] kell, hogy a lelkipásztorokat hathatósan buzdítsa e parancs értelmének szorgalmas és tüzetes fejtegetésére a hívek előtt; mert az emberek akaratának összeegyeztetésére nincs hathatósb mód, mint ha ezen parancs törvénye kifejtetvén, mindenki úgy, a mint szükséges, szentül megtartja: mert akkor reményleni lehet, hogy a legnagyobb lelki összhangzás által összekapcsolt emberek az egyetértést és békességet gondosan megőrzik. De mennyire szükséges e parancsot megmagyarázni, abból tűnik ki, hogy a vízözön után főkép ez egyet tiltotta meg Isten az embereknek, mondván: „Lelketek vérét[2] követelni fogom minden oktalan állat kezéből és az ember kezéből” Az evangéliumban is azon törvények közt, melyeket az Úr kifejtett, ez az első, melyről szt. Máténál ezt olvassuk:[3] „Mondatott a régieknek: Ne ölj” és a többi, a mi e tárgyról ugyanazon helyen még megemlíttetik. Azonfelül e parancsot a híveknek figyelemmel s örömest kell hallaniok. Mert ha hatását tekintjük, mindenkinek élete oltalmára szolgál: minthogy ama szavakkal: „Ne ölj,” a gyilkosság teljességgel tiltatik. Azért mindenkinek oly lelki örömmel kell azt fogadnia, mint ha Isten haragjának fenyegetése és más büntetések terhe alatt különösen volna megtiltva az, hogy valaki közölök megsértessék. Azért valamint e parancs hallása mindenkire nézve kedves, úgy a parancs által tiltott bűn kerülésének szükségkép kellemesnek kell lenni.
II. Mit tilt és mit parancsol e parancs?
Midőn pedig az Úr e törvény jelentését megmagyarázó, megmutatta, hogy kettő foglaltatik benne: az egyik, a mi tiltatik,
