és haszontalan dolgokban minden ok és megfontolás nélkül, csak szokásból esküsznek. Ezt tapasztaljuk majd naponkint az eladók és vevőknél; mert azok, hogy minél drágábban adhassanak el, ezek pedig, hogy minél olcsóbban vehessenek, az árut esküvel vagy dicsérni vagy ócsárolni nem irtóznak. Mivel tehát ítélet és okosság is szükséges, a gyermekek pedig koruk miatt oly éles belátásra és különböztetésre nem képesek: azért rendelő szent Kornél[1] pápa, hogy a gyermekektől felserdült koruk, vagyis 14-ik évük előtt eskü ne kivántassék.
XIV. Mikor esküszünk igazságban?
Utolsó az „igazság”, melyet főkép az ígéreteknél kívánunk meg; azért ha valaki valami igazságtalant és erkölcstelent ígér, az mind az esküvés által vétkezik, mind az ígéret betöltése által bűnt bűnre halmoz. Ilyen az evangéliumban Herodes király példája, ki könnyelmű esküjével lekötve, tánczoló leányának keresztelő szent János[2] fejét táncza jutalmául adá. Ilyen volt a zsidók esküje is, kik, mint az Apostolok Cselekedeteiben[3] olvassuk, megesküdtek, hogy addig mit sem ízlelnek, míg Pált meg nem ölik.
XV. Miből tudhatjuk meg főleg, hogy az eskü néha szabad?
Ezeknek ilyetén kifejtése után kétségtelen, hogy biztosan esküdhetik, a ki mindezeket megtartja és ezen föltételekkel, mint némi erődökkel körülveszi esküjét. Ezt okokkal is könnyű bebizonyítani. Mert „az Ur törvénye”, mely „hiba nélkül való”[4] és szent, ezt parancsolja:[5] „Féljed a te Uradat Istenedet és egyedül neki szolgálj és az ő nevére esküdjél”; és Dávidnál írva van:[6] „Dicsértetni fognak mindnyájan, kik rája esküsznek”. Azonkívül a szentírás bizonyítja, hogy magok az egyház tényei, a legszentebb apostolok is éltek némelykor esküvel; amint kitűnik az apostol leveleiből. Sőt néha magok az angyalok is esküsznek; ugyanis szent János evangélista a Titkos Látások könyvében írja:[7] hogy az angyal megesküdött arra, „ki él örökké”. S a mi több: maga az Isten az angyalok Ura is esküszik és az ó
