HARMADIK RÉSZ.
I. FEJEZET.
Istennek a tíz parancsolatban foglalt parancsairól.
I. A tízparancsolat minden parancsok összege.
Szent Ágoston azt írja[1] a tízparancsolatról, hogy az minden törvénynek összege és rövid foglalata. Jóllehet Isten sokfélekép szólott, mindazáltal Mózesnek csak két kőtáblát adott, melyek a jövendő szövetség tábláinak mondatnak a frigyszekrényben; t. i. Istennek minden egyéb parancsai, ha szorosan vizsgáljuk és jól értjük, azon tiz parancson függnek, melyek e két táblára írattak, mint maga e tiz parancs ama kettőn függ, t. i. Isten és felebarátunk szeretetének parancsolatain, melyeken az összes törvény és próféták.[2]
II. Miért kell a lelkipásztoroknak főképp a tíz parancsolatot jól tudniok és megmagyarázniok?
Minthogy tehát ez az egész törvénynek összege, a lelkipásztorok éjjel nappal róla elmélkedjenek, nemcsak hogy a saját életöket szerinte intézzék, hanem a reájok bízott népet is az Ur törvényére oktassák. Mert „a pap ajkai őrzik a tudományt és a törvényt az ő szájából kérdezik, mert ő a seregek Urának angyala”;[3] a mi főkép az új törvénybeli lelkipásztorokra vonatkozik, kik Istenhez közelebb lévén, „az Ur lelke által fényesebben és fényesebben”,[4] kell átváltozni ok; s minthogy Krisztus Urunk őket világosságnak nevezé, az ő tulajdonképi kötelességük az, hogy
