a főbb fejezeteket akartuk a lelkipásztorok elé terjeszteni, melyek anyagul szolgáljanak a hívek tanításában s a keresztény jámborságra való vezetésében.
VIII. FEJEZET.
A házasság szentségéről.
I. Miért kell a lelkipásztoroknak szorgalmatosan ügyelni arra, hogy a keresztény nép a házasság mivoltát és szentségét ismerje?
Minthogy a lelkipásztorok feladata a keresztény nép boldog és tökéletes életére törekedni, fölötte óhajtaniok kellene azt, a mit az apostol kívánt, így írván a Korinthusiakhoz:[1] „Akarnám, hogy mindnyájan úgy lennétek, mint én”, t. i. hogy mindnyájan a megtartóztatás erényét kövessék; mert a hívekre nézve mi sem lehet nagyobb boldogság e földön, mint ha a lélek a világ semmiféle gondjától sem zavartatva, lecsillapítván s megfékezvén minden testi kéjt, a jámborságra való törekvésben és a mennyeiek fölötti elmélkedésben nyugszik meg. De mivel „mindenkinek, ugyanazon apostol tanúsága szerint, tulajdon ajándéka van Istentől, egynek ugyan igy, másnak pedig amúgy” és a házasság nagy s fönséges ajándékokkal van fölékesitve úgy, hogy igazán és tulajdonképen a kath. egyház többi szentségei közé számláltatik és Urunk a menyegző ünnepélyességét saját jelenlétével tisztelte meg: eléggé kitűnik, hogy a házasságról szóló tant elő kell adni, annál inkább, mivel tudjuk, hogy mind sz. Pál, mind az apostolok fejedelme nemcsak a házasság méltóságáról, hanem kötelmeiről is több helyen tüzetesen írtak. Mert a Szentlélektől ihlettetve igen jól értették, mily nagy és sok haszon származik a keresztény társadalomra, ha a hívek a házasság szentségét megismerik és sértetlenül megőrzik; ellenben ha azt nem tudják vagy elhanyagolják, igen sok és nagy nyomorúság és kár háramlik az egyházra. Mindenekelőtt tehát ki kell fejteni a házasság mivoltát és jelentőségét; mert miután a bűnök sokszor a jónak látszatát viselik, azon kell lenni, hogy a hívek a házasság
- ↑ I. Kor. 7, 7.
