Istenben, kinek felségét Jeremiás után[1] „megfoghatatlannak” mondjuk. „Minthogy, az apostol szerint,[2] hozzájárulhatlan világosságban lakik, kit az emberek közöl senki sem látott, de nem is láthat”; mert midőn Mózessel beszélt,[3] „Nem lát engem, úgymond, az ember, mig él”. Mert arra, hogy lelkünk Istenhez, a legfenségesebb lényhez eljuthasson, szükséges, hogy az érzékektől tökéletesen elvonassék, mire ez életben természetesen képesek nem vagyunk. Mindazonáltal az apostol szerint:[4] „Az Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül, jót tevén az égből, esőt adván és termékeny időket s eledellel és vigsággal betöltvén sziveinket”. S ez bírta a világbölcseket arra, hogy az Istenről semmi alávalót ne gondoljanak és mindent, a mi testi, összetett és hozzáadott, tőle lehetőleg eltávolítsanak. Nem különben neki tulajdonították minden javak teljes bírását és hőségét olyképen, hogy belőle mint a jóság és kegyesség örök és kimerithetlen forrásából ömlik minden tökéletes jó az összes teremtett dolgokra és lényekre; őt bölcsnek, az igazság forrásának és barátjának, igazságosnak, jótevőnek mondják és egyéb nevekkel illetik, melyek által a legfőbb és föltétien tökéletesség fejeztetik ki; hatalmát mérhetetlen és végtelennek mondották, mely minden helyet betölt és mindenekre kiterjed. De sokkal jobban és világosabban kitűnik ez a szentirásból, úgymint:[5] „Az Isten lélek”; továbbá:[6] „Legyetek tökéletesek, mint Atyátok tökéletes, ki mennyben van”; nem különben:[7] „Mindenek fedetlenek és kitárvák annak szemei előtt”; ismét:[8] „Oh Isten bölcseségének és tudományának mélységes gazdagsága”; és:[9] „Az Isten igaz”; azután:[10] „Én vagyok az ut, igazság és élet”; ugyancsak:[11] „Jobbod telve igazságossággal”; továbbá:[12] „Felnyitod kezeidet és betöltesz minden élő teremtményt áldással”; úgyszintén:[13] „Hova menjek lelked elől és hová fussak színed elől” és „ha felmegyek az égbe, te ott vagy, ha leszállók a pokolba, te jelen vagy. Ha szárnyaimul veszem is a hajnalt és a tenger végső határain lakom” stb., végre, úgymond az Ur: „Vajjon nem töltöm-e be az eget és a földet”.[14]
Nagyszerű és magasztos mindaz, mit a világbölcsek a teremtményeket
