bűnei, büntetései, elégtételei s mindennemű nyomorúságai s szorongattatásaiért.
LXXVIII. Semmiféle misét, mely az egyház közszokása szerint tartatik, nem kell magán misének nevezni.
Ebből könnyen beláthatni, hogy minden misét nyilvános jellegűnek kell tartani, mint a melyek az összes hívek közhasznát és üdvét czélozzák.
LXXIX. Mi a czélja ezen áldozat szertartásainak?
De ezen áldozat sok, még pedig igen jeles és ünnepélyes szertartással bir, melyek közöl egyet sem kell fölöslegesnek vagy haszontalannak tartani; hanem mind arra czéloznak, hogy részint ezen nagy áldozat méltósága jobban kitűnjék, részint a hívek az üdvözítő titkok szemlélése által azon isteni dolgok fölött való elmélkedésre buzdíttssanak, melyek az áldozatban elrejtvék. De nem szükséges erről többet szólnunk, részint, mivel úgy látszik, hogy a tárgy bővebb magyarázatot igényel, mintsem a jelen oktatás czéljával megegyező volna, részint, mivel közkézen forog majdnem számtalan könyv és magyarázat, melyeket e tárgyról jámbor és tudós férfiak Írtak össze. Legyen tehát elég, hogy Isten segítségével az eddigiekben főbb fejezeteit megmagyaráztuk azoknak, mik az oltáriszentségre úgy is, mint szentségre, úgy is, mint áldozatra vonatkoznak.
V. FEJEZET.
A penitentiatartás szentségéről.
I. A penitentiatartásról szóló tant pontosan és gyakran elő kell adni a keresztény hallgatóknak.
Valamint az emberi természet gyarlósága és gyengesége mindenki előtt ismeretes s azt mindenki könnyen tapasztalja önmagán: szintúgy mindenkinek tudnia kell, mennyire szükséges a törödelem szentsége. Ha a szorgalmat, melyet a plébánosoknak
