elkészíteni vagy magunkhoz venni; mert az apostoloktól üdvösen behozott ama szokás, hogy csak éhgyomorral vegyük magunkhoz, mint a régi írók főljegyezték, folyvást megtartatott és megőriztetett.
VII. Az oltáriszentség valóságos szentség.
Megmagyarázva lévén már a név jelentése, ki kell fejteni, hogy ez valóságos szentség és egy azon hét közöl, melyeket az anyaszentegyház mindig vallásos tiszteletben tartott. Midőn u. i. a kehely megszentelése végbemegy, hittitkának mondatik. Azonkivül, hogy a sz. íróknak, a kik mindig azt tartották, hogy e szentséget is a valóságos szentségek közé kell számítani, majd számtalan bizonyítékait mellőzzük, ugyanaz kitűnik magából a szentség tulajdonságából és természetéből. Vannak ugyanis benne külső érzékek alá eső jelek. Meg van benne azután a kegyelem jelentése és hatása. Azonkívül, hogy Krisztus szerzetté, erre nézve az evangélisták és az Apostol minden kétséget kizárnak. Minthogy pedig mindezek együtt véve a szentség valóságát megerősítik. más érvekre nincs szükség.
VIII. Sok van e szentségben, a mire a szentség neve rá illik.
De gondosan szemök előtt tartsák a lelkipásztorok, hogy sok van e titokban, a minek a szent, írók némelykor szentség nevet adtak. Mert néha mind az átváltozást, mind a vételt, gyakran pedig magát az Ur testét és vérét is, mely az Oltáriszentségben foglaltatik, szentségnek szokták nevezni. Szt. Ágoston,[1] egyháztudós, ugyanis azt mondja, hogy e szentség kettőből áll, t. i. az elemek látható sziliéből és magának a mi Urunk Jézus Krisztusnak láthatlan testéből és véréből. És ekkép állítjuk, hogy e szentséget imádnunk kell, t. i. az Ur testét és vérét értvén. Világos azonban, hogy mindezek nem tulajdon értelemben mondatnak szentségnek. E név igazi és tökéletes jelentése pedig magára a kenyér és bor színére illik rá.
IX. Hogyan különbözik az oltáriszentség minden más szentségtől.
Mennyire különbözik e szentség minden többitől, könnyen
- ↑ Sz. Ágost, id. h. 48. II. sz. az átv.
