tisztelet-, hódolat- és becsülésre méltók ezen isteni és mennyei adományok: a második pedig, hogy azokkal, minthogy a legkegyesebb istentől mindenek közös üdvére adattak, ájtatosan és buzgalommal éljenek és a keresztény tökéletesség után való vágytól úgy gyuladozzanak, hogy, főkép ha a töredelmesség és Oltáriszentség legüdvösebb használatát egy ideig nélkülözik, azt nagy káruknak tekintsék. Ezeket pedig könnyen elérhetik a lelki pásztorok, ha azokat, miket a szentségek isteni eredetéről és hatásáról fönnebb mondottunk, a híveknek gyakrabban előadják: először, hogy azokat a mi Urunk s Üdvözitőnk, kitől csupán csak legtökéletesebb származhatik, rendelte; továbbá, hogy midőn kiszolgáltatnak, a szivünk rejtekeit átható hatalmas Szentlélek Isten van jelen; azután csodálandó és biztos erővel bírnak a lelkek megorvoslására; s végre, hogy azok által az Ur kínszenvedésének mérhetlen kincsei árasztatnak reánk. Utoljára pedig mutassák meg, hogy az egész keresztény épület a szegletkő legszilárdabb alapján nyugszik ugyan, de, hacsak az Isten igéjének hirdetése és a szentségek használatával mindünnen nem támogatjuk, felette félni lehet, hogy nagy részben megingattatván, összeomlik; mert valamint a szentségek által vétetünk föl az életre, úgy azokkal, mint valamely étellel tápláltatunk, föntartatunk, növekedünk.
II. FEJEZET.
A keresztség szentségéről.
I. Miért hasznos a keresztségről szóló tant a híveknek gyakran előadni?
Azokból, a miket eddig a szentségekről általában előadtunk, kitűnik, mily szükséges mind a keresztény hit tanainak felfogására, mind a jámborság gyakorlására tudni azokat, a miket azok mindegyikéről a katholikus egyház, hogy higyjük, élőnkbe ad: s ha valaki az apostol iratait szorgalmasabban olvassa, kétségkívül meg fog győződni arról, hogy a keresztség tökéletes ismerete a híveknek fölötte szükséges; mert ama titok emlékét nemcsak gyakran, hanem nyomatékos és ihletteljes szavakkal fölujitja,
