mint előadtuk, semmi időhatárral sincs korlátozva, a vétkezésben könnyelmüebbek, vagy a megtérésben késlelkedőbbek legyenek. Mert az első esetben, mint ezen isteni hatalom becsmérlői és kisebbitői méltatlanok arra, hogy az Isten irántuk irgalmas legyen; a másikban pedig igen kell tartaniok attól, hogy a haláltól meglepettetvén hiába vallották a bűnök bocsánatát, melyet késlekedés és halogatás miatt méltán elvesztettek.
XII. FEJEZET.
A tizenegyedik ágazatról.
A testnek föltámadását.
I. Mennyire fontos e hitágazatról alapos ismerettel birnunk?
Mily nagy ezen ágazat ereje hitünk igazságának megerősítésére, legfőképp az mutatja, hogy a szentirás a híveknek nemcsak eléjük adja, hogy higyjék, hanem még számos érvvel is erősiti. Mivel látható, hogy ez a hitvallás egyéb czikkeire nézve nem történik, ebből megérthetjük, hogy üdvünk reménye ezen mint legszilárdabb alapon nyugszik. Mert miként az apostol okoskodik:[1] „Ha nincsen halottak föltámadása: úgy Krisztus sem támadott fel; ha pedig Krisztus fel nem támadott: akkor hiábavaló a mi predikálásnnk, hiábavaló a ti hitetek is.” A plébános tehát ennek megmagyarázásában annál nagyobb szorgalmat és buzgóságot fejtsen ki, minél inkább törekednek annak fölforgatásán az istentelenek. Mert hogy ez ismeretből nagy és fontos hasznok áradnak a hívekre, nem sokára ki fogjuk mutatni.
II. Miért nevezik itt az apostolok az emberek föltámadását a test föltámadásának?
Mindenekelőtt azonban szükséges arra figyelnünk, hogy az emberek föltámadása ez ágazatban test föltámadásának neveztetik. A mi ok nélkül nem történt. Mert az apostolok azt akartak
- ↑ I. Kor. 15, 13. 14.
