Sok könyvet, iratot és röpiratot olvastam s más uton-módon is igyekeztem tiszta felvilágositást szerezni magamnak a román kérdés mibenlétéről; eddigelé azonban még nem sikerült oly adatokra találnom, melyeknek segítségével egész pontossággal és határozottsággal megállapítható lenne, hogy mit akarnak hát tulajdonképpen a magyarországi románok?
Ily helyzetben alig tehetek egyebet, minthogy sorra vegyem az ellenoldalról esetről-esetre nyilvánosságra juttatott programszerü nyilatkozatokat, s ezeknek megvizsgálása és összevetése utján rajzoljam meg a valószinü képet az ügynek mai állásáról.
Időrend szerint az első helyet foglalja el azok között az 1848. május 15-én Balásfalván tartott »román nemzeti gyülésnek« 16 pontra terjedő határozata.
Mielőtt ezen határozat tüzetesebb ismertetéséhez fognék, közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy román körökben korábbi mozgalmakról is tesznek emlitést mint olyanokról, melyek a román nemzetiség politikai érvényesülésére irányultak volna. Mint ilyenek állittatnak oda a többek között különösen az 1784-iki pórlázadás és az 1791-ben az akkori uralkodóhoz benyújtott panaszos kérvények.
Szemben ezen felfogással a tárgyilagos igazság abban áll, hogy az 1784-iki felkelés lényegében nem egyéb a jobbágysági állapotból kifolyólag, az »urak« ellen
