képességre alapítása és egy minden jogosult érdeket kielégítő igazságos közigazgatás.
Gróf Bethlen Gábor, az E. M. K. E. elnöke (két czikk a Nemzeti hírlap-ban) a nemzetiségi kérdés jogosultságát Magyarországon nem ismeri el. Szerinte mindnyájan egyformák vagyunk a szabadság és egyenlőség alapjaira fektetett magyar államban, és ezzel mindenkinek be kell érnie, akármiféle fajhoz tartozzék. Külön előjogok senkit sem illetnek meg. Az 1868-iki úgynevezett nemzetiségi törvényt tehát egyszerűen el kell törülni. A román nép tömegének nagy része nem vesz részt a mozgalmakban, csak a stréberek és bujtogatók háborognak minduntalan.
A román izgatásokkal szemben állam és társadalom a legnagyobb mulasztásokat követték el a múltban. A jövőben tehát vállvetve és fokozott erővel kell pótolniok azokat. Az úgynevezett mérsékelt román elemekkel való megalkuvást, mely esetleg a nemzetiségi törvénynek a nemzetiségek további elkapatására szolgáló módosítását vonhatná maga után, következményeiben sokkal veszélyesebbnek tartaná, mint a mekkora veszély az egész Lukaciu-Rátiu-féle törekvésekben rejlik.
Gróf Károlyi István, a F. M. K. E. elnöke (1894-iki közgyűlési megnyitó beszéd), a magyar állami miszió betöltéséhez — isten után — három faktor egyöntetű közreműködését tartja szükségesnek: a királyét, a kormányét és a társadalomét.
Hogy királyunk minden tekintetben és mindig helyt állott, arról igen sokszor volt alkalmunk meggyőződést szerezni magunknak.
