polgárai az államnak. »Nem szavak kellenek, hanem tettek«, ismétli az igazságügyminiszter másodszor is. (Az annyira hangsúlyozott tettek természete és minősége nincs megjelölve ugyan a beszédben ; nem hiszem, hogy csalatkoznám azonban, midőn azok közé számítom a hivatali állások betöltése körüli cselekedeteket is, melyeket illetőleg a miniszter ur részrehajlatlanságával és a körülményeknek minden oldalra kiterjedő méltányos számbavételével valóban követésre méltó jő példával jár többi minisztertársai előtt.)
Gr. Kálnoky Gusztáv közös külügyminiszter (a delegáczió albizottságában tett nyilatkozat) ott. kezdi, hol a többi miniszterek is kezdették, t. i., hogy a román kérdés bajai nem újak. A helyzet — mondja folytatólag a miniszter — nem agressiv, mert erősbödés nem vehető észre rajta. Szerinte a romániai mozgalom nem olyan természetű, melylyel szemben most, valamely erélyesebb lépést kellene tenni. Nem szabad forszírozni a dolgot; csak figyelemmel kell kísérni az eseményeket. A jelen évi romániai budgetben 500.000 lei van ugyan felvéve a román állami köteléken kivül álló fajrokonok gyámolítására; de ennek nagyobb része a szultán beleegyezésével macedoniai vasúti épitkezésekre fordittatik. A román állam nem avatkozik a mozgalmakba. Az ügy élén a liga áll, egy alapszabály nélkül működő egyesület, melyhez nehéz hozzáférni, minthogy Romániában az egyesületi jog még nincs törvényhozásiéig szabályozva. Kálnoky szerint a legtöbb bajt és nehézséget a Magyarországról kivándorolt románok idézik elő, kik — mint tudjuk— a liga körében is igen előkelő szerepet játszanak.
