tudaté; fejlődése azonban a kedvezőtlenebb körülmények miatt s különösen külső támasztékok hiányában sokkal lassubb tempóban haladott előre, mint ez utóbbié. Elannyira, hogy annak első határozott és nyilt kifejezése vóltaképpen csak 1848-ban következett be.
A román kérdés alakulásának fokozatos elhaladására a faji és nyelvbeli egység érzetén kivül az első időkben a sok százados jobbágyi állapot keserüségei és szenvedései, később a magyar nyelv állami nyelvvé emelése által a románok kebelében is felkeltett visszatetszés, a bécsi kormány már emlitett ravasz fondorkodásai, az 1848-ban támadt általános európai áramlat és a szláv propagandák látszólagos eredményei gyakorolták a döntő befolyást.
Ujabb időben sikerült a román mozgalom vezetőinek a szomszédos Romániában kivül fekvő támpontokat is szerezni az ügy gyámolitására; legujabban pedig egymást érik a kisérletek, hogy a távolabbi Európa rokon (?) államaiban is érdekeltség ébresztessék a magyarországi románok ügye iránt.
Meg kell jegyeznem még, hogy a szláv kérdés és a román kérdés között, eltekintve az előrebocsátottakban megjelölt közös vonatkozásoktól, csak annyiban létezik összefüggés, mennyiben mindakét irányzat legközelebbi czélját a magyar nemzeti állam lerombolása képezi.
Ezen a vonalon tul nemcsak hogy elválnak, de a dolog természeténél fogva egyenesen szembe kerülnek egymással a ma még párhuzamosan működő irányzatok.
