a csalhatatlan theoria és a rubrikák útmutatása szerint hatáskörén kívül esik.
És mindezeken alig lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy Magyarország talán az egyedüli alkotmányos ország Európában, melynek államisága legnagyobbrészt a koronában nyer kifejezést, mennyiben a mig mindenféle hivatali eskü szövegében preperenter előfordul a korona iránti hűség: az állameszme iránti hűség következetesen ki van feledve valamenynyiből.
Azt nem is akarom bővebben részletezni, hogy az itt-ott elvétve kifejtett öntudatosabb nemzetiségi politikai akcziók vármegyéinkért is mennyire eltértek egymástól. Hogy csak egy pár adat félemlítésére szorítkozzam: Brassóban, Fogarasban és Szebenben például a jámbor békülékenység, Besztercze-Naszódban, a két Küküllőben, Szolnok-Dobokában és Torontálban pedig az intransigens szigor rendszere uralkodott; és csak igen kevés volt azon törvényhatóságok száma, melyekben, mint különösen Mármarosban emberi emlékezet óta megújuló transakcziók segítségével állandó alapokra fektetett a nemzetiségi béke ügye.
Csakis ilyen helyzetben sodortathattunk el aztán egészen odáig, hogy Kolozsmegye közönsége, mely teljes joggal vindikálja magának, hogy alaposan ismeri a nemzetiségi kérdés pszikhologiáját, kénytelen volt a múlt évben egész nyíltsággal kijelenteni, hogy a közvetlen veszélynek már is félelmes jelenségei kezdenek feltünedezni a nemzetiségi kérdésben.
íme a következései annak, hogy a nemzetiségekkel 1868 óta mit sem törődve, őket közigazgatásilag
