nemzettől senki sem kivan olyasmit, mi alkotmányának alapelveit veszélyeztethetné.
A feliratra adott királyi válasz kedvesen vette az országgyűlés által tett azon igéretet, miszerint. . . »Magyarországnak nem magyar-ajkú lakosai irányában mindazt, a mit e részben az ő érdekeik és a haza közérdeke megkíván, törvény által óhajtja rendeztetni«.
Ezzel a nemzetiségi kérdés tekintetében teljesen helyreállott az egyetértés az országgyűlés és a korona között. — Elannyira, hogy az ügy az 1866-iki második feliratban és folytatólag többé már szóba sem került.
Mielőtt rátérnék a nemzet és a korona között létesült elvi megállapodás folytán keletkezett törvényhozási alkotásokra, nehány sorral meg kell emlékeznem még báró Eötvös József-nek azon nagybecsű könyvéről, mely 1865-ben »A nemzetiségi kérdés« czime alatt látott napvilágot.
A munka nemcsak írójának ismeretes bölcseségénél és nagy nevénél fogva követeli meg a tekintetbevételt, de különös figyelmet érdemel azért is, mert jelentékeny befolyással volt a nemzetiségi kérdésnek 1868-ban bekövetkezett megoldására, — s lényegében mintegy bevezetésnek tekinthető az XLIV.. törvényczikk megalkotásához.
A báró Eötvös nézete szerint a magyarországi nemzetiségi kérdést sem valamely elmélet kaptafájára ütni, sem más államok különleges viszonyai szerint szabályozni nem lehet, mert az egyedül a sajátságos és minden mástól eltérő hazai viszonyok számbavéte-
