tagjai s hogy a nem magyar ajkú népfajok külön nemzetiségeket képeznek, melyek az ország egységének korlátain belül az egyéni és testületi szabadság alapján akadálytalanul érvényesülhetnek; fenntarthatják és tovább fejleszthetik magukat.
A külön vélemény a nemzetiségeknek a magyar nemzettel való egyenlőségére volt alapítva, s annak benyújtói a vármegyéknek nyelvterületek szerinti felosztását s ezen alapon az országnak mintegy szövetséges állammá való átalakítását hozták javaslatba.
A képviselőház, a mint tudjuk, az országgyülésnek csakhamar bekövetkezett feloszlatása miatt nem jutott azon helyzetbe, hogy a bizottsági munkálatokat tárgyalás alá vehesse s ekképen a kérdésnek rendezését, bárcsak a maga részéről is, befejezhesse.
Más egyebek között az 1861-iki nemzetiségi bizottság kisebbségének külön véleménye is igazolja, hogy a bécsi kormány 1848—9-ben s ezután is mennyire megnövelte a nemzetiségek aspiráczióit, — mily súlyos, és a monarchia fennállásával ellentétes kötelezettségeket vállalt magára azokkal szemben csak azért, hogy őket alkalomadtán ellenünk kijátszhassa és felhasználhassa.
Az erre következett négy évi szünet után az 1865-iki országgyűlés újra felvette ezen irányban is az 1861-ben elejtett fonalat, midőn az 1866-iki első feliratban ismételve kijelentette, hogy az unióból származó viszonyok rendezésénél (mint általában a nemzetiségi kérdésben) a testvéri szeretet érzelmei által fogja vezettetni magát; s ezen nyilatkozatához egyszersmind azt is hozzáfűzte, hogy a siker iránt táplált jó reménységének alapja azon bizalom, hogy a
