tételét képező kölcsönös hit és bizalom kötelékei tépettek szét ezen lépéssel.
Ezen momentumban gyökeresen megingott a magyar nemzet bizalma a románokban.
És a felkeltett bizalmatlanság fokozására az 1848-diki szomorú tapasztalás után is fordultak elő némi okok, mert a román nép nemcsak hogy az 1848-tól 1867-ig terjedt idő alatt conspirált állandólag a magyar alkotmány helyreállatási ellen, de lélekben nem fogadta el egy pillanatra sem, s megalkotása óta következetesen megtagadja ma is az 1848-ban és az 1867-ben konstruált magyar nemzeti államot. Ennek törvényeit csak azon határig tiszteli, meddig a külső állami kényszer hatása elér; az állami közélet működésében való részvételtől önként visszatartja magát a magyar nemzeti kultúrától egészen elzárkózik és azt kisebbíti, gyalázza; a magyar nemzet örömeiben nem osztozik és a rája hulló csapásokat nem érzi; egyre-másra rendezi a magyarok érzelmeit bántó nemzetiségi manifesztácziókat; eltorzítja még az állapotok és intézmények törvényszerű elnevezését is fel egészen magának az államnak nevéig; a nemzetet Európa előtt hamisan megvádolja és az uralkodó és uralkodó-család előtt nap-nap után denuncziálja; a magyar állam jóvoltából kizárólag nemzetiségi alapon tömörül és szervezkedik az egyházban, az iskolában, az egyletekben és gyülekezetekben, — egyszóval kifejezve, teljesen exklusiv társadalomba igyekszik összeverődni, mint a fecske csoport, mely arra készül, hogy a régit elhagyva, új hazát keressen magának.
És midőn mindezeket cselekszi, midőn ellenséges
