járás elvonultával nem keltek uj életre, mint uj életre kelt a magyar alkotmány, hanem elenyésztek és eltűntek a nélkül, hogy azokat a magyarok kimutathatólag elrabolták volna, — és a mi legfőbb anélkül, hogy mibenlétüknek, emlékezetüknek bár csak elmosódó halvány körvonalai is vissza maradtak volna a mai korra.
Ismétlem tehát, hogy az én legjobb tudásom és meggyőződésem szerint e tekintetben az a tiszta igazság, hogy nemcsak a régi, a szűkebb értelemben vett Magyarország, de az egykori Erdély is, — és pedig ez utóbbi úgy a vajdaság, valamint a nemzeti fejedelemség és az autonomia korszakában — sem egészben, sem részben, soha egy perczig sem volt sem székely, sem szász, még kevésbbé tehát román, — hanem egyedül és kizárólag magyar jellegű állam.
Hozzáadom még ezekhez, hogy román állam Pannonia területén a magyarok bejövetele előtt sem létezett.
De feltéve mégis, hogy képződhetett valami kezdetleges román államalakulat a római uralom alatt a mostani Magyarország területén, kérdem tisztelt ellenfeleinket : van-e oly tétele az összes jog- és államtudományoknak, melyre támaszkodva, az ezer esztendős tettleges birtokossal szemben igényt lehetne formálni az ő birtoklását hét századdal megelőző status quo restituálására? Hisz talán csak nem mehetünk vissza az igazság keresésében egész a Noé bárkájáig, — noha nincs kizárva a lehetősége annak, hogy az igen tisztelt román liga a vízözön korából is rendelkezik néhány kétségtelen bizonyító erejű okirattal a román nemzeti ügy támogatására.
Az igazság tehát az, hogy jog áll szemben a nume-
