igazgatásban és az összes közhivatalokban, korlátlan nyelvhasználat a törvényhozásban és a végrehajtásban s egy évenkint tartandó egyetemes nemzeti gyűlés alkották volna.
Az a kérdés tehát: mit jelentenek mindezek a maguk együttes értelmében, különösen ha a burkoltabb kifejezéseket is kiállítjuk a nyílt világosság napfényére ?
Az én nézetem szerint nem egyebet és nem kevesebbet, mint oly területi vagyis inkább szigorúan faji alkotmány (autonomia) létrehozatalát, mely a bázisául fektetett tényezőknek, — a fejszámnak és egyenlőségnek segítségével a legrövidebb idő alatt politikai túlsúlyra juttatta, uralkodóvá tette volna a román nemzetiséget Erdélyben.
Mit akartak tehát a románok 1848-ban ?
Felelet: román nemzeti államot csinálni Erdélyből a Magyarországgal 1848-ig fennállott personál-uniónak érintetlenül hagyásával.
A közelebbi nyugpontot a kérdés történetében az 1849. február 25-iki olmüczi peticzió képezi.
Ezen kérvényben, mely Ausztria és Magyarország románjai nevében, tehát az erdélyi románok nevében is a balásfalvi pronuncziamento után nem egészen egy évvel nyújtatott be a fejedelemhez, a román kérdés egészen új alakot öltve és korához képest túlságosan megizmosodva jelenik meg előttünk, — leginkább bizonyára azért, mert a magyar ügynek időközben az az orosz invasió folytán beállott rosszabbra fordulása tetemesen megnövelte a román vezetők reményét s ezzel együtt követeléseit is.
