Oldal:Ossendowski - Ázsiai titkok, ázsiai emberek.djvu/98

94 hogy a nyelve ki volt vágva, elülső fogai pedig mind ki voltak törve. A kozák nemsokára megértette a nyomorékot és elmondta nekem, hogy a háziúr ginsengkereső, akit egykor itt az erdőben hunghutzok támadtak meg a házában. A rablók ráparancsoltak, hogy adja át egész drága gyökérkészletét és amikor azt megtagadta, hozzáfogtak a meg- kínzásához. Végül kivágták a nyelvét, de akkor sem árulta el, hogy hol rejtegeti nagy értékű gyökereit. Amikor ezt a kínai dadogással és taglejtéssel elmagyarázta nekünk, mintha azt akarta volna velünk megértetni, hogy e megcsonkítása után nem fél már semmitől és senkinek, nekünk sem árulja el a titkát. Megszálltunk a házában és próbáltunk kényelembe helyezkedni. Friss füvet hoztunk, hogy jó fekvőhelyünk legyen, lenyergeltük lovainkat és a fang-tze mellett kis fészer alá kötöttük őket; vizet merítettünk a folyóból és hozzáláttunk a vacsorakészítéshez. A bizalmatlankodó kínait megnyugtatta az, hogy semmit sem kértünk tőle, sőt dohányt és cukrot adtunk neki. Egy kosár fácántojást és egy csomó tengeri kelt hozott nekünk. Vacsora után, amit velünk együtt fogyasztott el, közlékenyebb lett. Gyorsan és hangosan mormogott, a kezével magyarázgatott és a helyiség szögleteibe tekintgetett. Végül egy pillanatra eltűnt valami barlangfélében, ahonnan titokzatos arckifejezéssel bukkant ismét elő. Amikor a kang-hoz (kínai téglaágy légfűtéssel) közeledett, az egyik kezében volt valami, amit a másikkal elfödött. Gyertyáink fényében két vastag, különös alakú barna gyökeret tett a kangra. A gyökérnek határozottan emberi formája volt fejjel, törzzsel, lábbal és kézzel. A kozák, szakértő ebben a dologban, figyelmesen nézegette a gyökereket és szomorú sóhajjal így szólt: — Vladivosztokban vagy Habarovszkban e ginsengek- nek dupla súlyát aranyban lehetne megkapni, mert ezek itt egészen ritka értékű, régi, gyógyító erejű gyökerek. Sóhajából és sajnálkozó, elgondolkozó arckifejezéséből arra következtettem, hogy ha én nem lettem volna ott, a