<poem> Édes anyám postán küldött levelet: Gyere haza, édes fiam, ha lehet! Haza mennék, édes anyám, nem lehet, Holnap reggel kezdődik az ütközet.
Dalmáczia köröskörül füstölög, Ferencz-József nagy ágyuja de dörög! Ferencz-József fújja réz trombitáját, Harczra hijja sok szép magyar bakáját!
Sok ágyuja van a dalmát seregnek. Csak ugy ropog, még a fák is recsegnek, Tüzes golyó hasítja a levegőt, A sok holttest beborítja a mezőt.
Írd meg pajtás azt az édes anyámnak, Hogy a fia beszámolt a világnak. Ellőtték az egyik karját szegénynek. Barna kis lányt nem ölel meg már többet !
21. Debreczeni zöld leveles csárda. Benne mulat három öreg baka. Egyiknek sincs pangnét az oldalán, Szabadságra mennek ezek talán.
Arra jár a csendőrök káplárja. Megkérdezi: ki van a csárdába? Feleli a korcsmárosné lányai Honvédbakák mennek szabadságra.
Korcsmárosné, száz itcze bort, hallja! Kék atillám itt hagyom zálogba. Hogyha ki nem váltom holnap délre : Akasztasson a czégér helyére.
