Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/52

A lap nincsen korrektúrázva

<poem> 95. Három fehér kendőt veszek, Ha felteszem, fehér leszek, Fehér leszek mint a hattyú, mint a hattyú, Nem csókol meg minden fattyú.

Három piros kendőt veszek, Ha felteszem, piros leszek, Piros leszek mint a rózsa, mint a rózsa, Rám illik a babám csókja.

96. Három rendű fodros szoknya, — mit álmodtál az éjszaka ? — Nem álmodtam én egyebet. Hanem a barna szemedet!

Eszem a barna halálod, Három városba nincs párod. Három várost összejártam, De párodat nem találtam !

97. Három szine van a piros almának, Mért nincs nekem oly szeretőm mint másnak ? Búval élem az egész életemet, Sírva töltöm ki a nyolcz esztendőmet.

Piros alma, nem hittem, hogy férges légy, Kedves rózsám nem hittem, hogy álnok légy, Álnoksággal csaltad meg a szivemet. Verjen meg a három isten tégedet!

98. Három út előttem; melyiken induljak? Három szeretőm van; melyiktől búcsúzzak?

Az egyik állandó, a másik mulandó. A harmadik pedig épen hozzám való.