Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/101

Komisz kenyerében nincs só,
Húslevese csak néha jó.
Az jár mindennap számára:
Csillagot néz vacsorára.

35.
 
Én Istenem, jaj de jó a huszárnak,
A csizmáját kipucczolja magának.
Ballábát teszi a kengyelbe.
Maga pedig büszkén ül a nyeregbe.

És Istenem, jaj de rosz a bakának,
A bakkancsát kipucczolja magának,
Bornyuját teszi a hátára.
Maga pedig térdig úszik a sárba.

36.

Esik a fergeteg,
Ázik a köpönyeg, —
Eressz be hát, csárdás kis angyalom.
Mert megvesz a hideg.

Vagy a hideg megvesz,
Vagy a fene megesz.
Kettő közül, csárdás kis angyalom.
Valamelyik meglesz.

Könnyű neked, rózsám,
A paplanos ágyba,
Hej de nehéz a szegény bakának
Térdig érő sárba!

37.

Ez a templomutcza
Végig piros rózsa,
Arra jár az én galambom.
Mind leszakasztotta.