Oldal:Karinthy Frigyes - Esik a hó - novellák.djvu/80

A lap nincsen korrektúrázva


— mondta Kresz úr, a vegyész. Schuller igazgató lehajolt, hogy megnézze az egyik cső belsejét, de lábai reszkettek.

— Eh, csak kábult vagyok. Nem baj, ha az angolok elmentek, megint lefekszem pár napra.

Az orvos összegyűlt izzadmányokról beszélt és ideg-kimerülésről. „Hülyeség !" — mondotta az igazgató az irodában és legyintett a kezével, — „a fejem van meghűlve, majd kigőzölöm."

— You, look ill, — vette észre kegyesen Mr. Webster. — Ha akarja szabadságoljuk pár hétre.

— Nem, nem, majd aztán, — sietett mondani Schuller igazgató. — Ezt a mostani párolást még meg akarom nézni. Különben múlékony…

Magában meg volt hatva a figyelemtől.

Az új szállítmányt még maga vette át, be is szivatta a tartályokba. A párolást megkez- dették, augusztusra készen volt az összes termény. Változatlanul, lázasan folyt a munka tovább.

Szeptember elején, éppen mikor a szivattyúzáshoz kezdtek, egy reggel az igazgató elájult a műhelyben. De kisült, hogy nincs nagyobb baj : másnap újra megjelent. Az irodában, mialatt a kisasszonynak diktált, nyögött egy kicsit és a fejét fogta, hátul. Nagyon kiváncsi volt a terményekre. Két nappal előbb aztán fönt maradt, onnan izengetett, hogy az új csöveket hova helyezzék, meg hogy mit írjanak a Társaságnak.