Oldal:Karinthy Frigyes - Esik a hó - novellák.djvu/76

A lap nincsen korrektúrázva


Két kezein átszorítja a drága, tiszta rögöket és könnyekké szétömlött testemet az öblösi fekete föld szörcsögve beszívja. Tengerek és felhők felszívnak — tengerek és tiszta felhők, érti-e, érti — mert nem szabadott volna elhagynom őket… és emberré sűrűsödni nem szabadott volna soha… És akkor szertefolyt testem fölött egy tiszta és erős hangot ismerek meg ujjongva, amint kábultan bukik ki fejem a fullasztó vizek tetején, — egy hang dübörög végig tisztán és szilárdan felszabadult bércek falai közt : ébredj föl, merülj ki, ne sírj — a borzasztó álom véget ért.