Oldal:Karinthy Frigyes - Esik a hó - novellák.djvu/63

A lap nincsen korrektúrázva


hikai művelet. Figyeljen — most érzem, el tudom mondani önnek, hogyan történik — most egyszerre tisztán és világosan érzem. Látja, amint itt a zongora előtt ülök — sokszor az az érzésem van, hogy hangokat kellene megütnöm — cis, cis, dé — és világosabban, érthetőbben szólanék ezekkel a hangokkal. Nem gondolt-e még erre? Az agyunk szintetizáló, spekulativ produktumait, szóval értelmi gondolatokat nagynehezen körülírunk még szavakkal — de szervetlen és merev, formáihatatlan kérgek a szavak, mihelyt arról van szó, hogy egy ad hoc, önmagából fakadt és külön lelkiállapotot, szóval érzelmi állapotot magyarázzak. Persze, ha meggondoljuk, ez nem is lehet máskép… A szavaknak történelmi fejlődésük van s megállapodott általános fogalmak fűződnek mindegyikéhez — hiszen a legtöbb szó eredetileg egészen mást jelentett, mint ahogy én most szeretném… Szerencsétlen küzködés… De homályosan érzem, hogy száz és száz év múlva, mikor majd egészen pontosan és elhatárolva megkülönböztetik majd az emberek az agy érzelmi és értelmi működését s mindkettőnek célját tisztán látni fogják — hogy akkor a társalgás nyelve zenei hangokból fog állani, mert érzelmi és hangulati szuggesztió lesz az emberek érintkezésének a célja — és ennek a célnak ama zenei nyelv felel majd meg, mely akkor világos és érthető lesz s minden érzésre félremagyarázhatatlanul egyeden árnyalattal felel. Szavakkal írni fognak csak — ó, plebejus szavak, durva és csökevényes